Harmadik közvélemény-kutatásunk eredményeinek 1. része

A Családi Kört és a Szabad Magyar Szót kiadó Sajtószabadság Alapítvány megbízásából végzett közvélemény-kutatást ismét a zentai Identitás Kisebbségkutató Műhely. Ezúttal az etnikai különbségeket és viszonyulásokat vizsgáltuk Vajdaságra vonatkozóan. Kutatásunk fő témája az volt, hogy a vajdasági magyarok hogyan viszonyulnak a többi itt élő nemzetiség tagjaihoz. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen társadalmi és etnikai távolság van az itt élő nemzetiségek között.

Az első részben a nemzetiségek eloszlását, a szerb–magyar viszonyt és a baráti, illetve rokoni kapcsolatokat térképezzük fel.

A történelem során úgy alakult Vajdaság sorsa, hogy számos jelentős létszámú nemzetiség élt itt együtt, hol békében, hol nyílt, hol pedig látens konfliktusban egymással. A legutóbbi időkig megmaradt Vajdaság népességének multikulturális és többnemzetiségű jellege. Az elmúlt harminc évben, a volt Jugoszlávia széthullása óta jórészt a délszláv háborúk és Szerbia rendezetlen gazdasági, politikai helyzetének következtében azonban radikálisan átalakult a térség nemzetiségi térképe. A szerb nemzetiségű lakosság egyre nagyobb arányt képvisel, míg a nemzeti kisebbségek száma és aránya is csökken a népességen belül.

Vajdaság egyre inkább elveszíti többnemzetiségű és multikulturális jellegét. Az 1991-es népszámlálás szerint a népesség 56,79 százalékát alkották a szerb nemzetiséghez tartozók, 2002-ben ez az arány 65,05 százalékra, 2011-re pedig már 66,7 százalékra nőtt. A mérleg másik oldala, hogy a nemzeti kisebbségek aránya közel 44 százalékról 35 százalékra esett vissza.

Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen gyorsan változó, egyre kevésbé multikulturális társadalomban hogyan alakul a különböző nemzetiségek között a viszony. Egymás kultúrájának az elfogadása és a tolerancia irányába fejlődik-e a társadalom, vagy inkább konfliktus forrása lesz a nemzeti sokszínűség? Esetleg a többségi nemzet megpróbálja különböző társadalmi területeken elnyomni a többi nemzetiséget, vagy az asszimiláció folyamata révén beolvasztja? Társadalmi „olvasztótégely” fog kialakulni, vagy pedig létrejönnek a párhuzamos társadalmak Vajdaságban?

A kutatások azt mutatják, hogy a különböző nemzeti közösségek különböző társadalmi fejlődési pályán vannak: némely közösségek esetében (magyar) megfigyelhető a párhuzamos társadalom kialakulásának jelensége, míg más nemzetiségeknél (román, szlovák) erősebb társadalmi integrációról beszélhetünk.

A különböző nemzetiségek létszáma és területi elhelyezkedése (tömb vagy szórvány) meghatározza, hogy milyen társadalmi perspektívával rendelkeznek, és milyen mértékű érdekképviseletet tudnak felmutatni. Egy nemzetiség létszáma és a közösségen belül alkotott aránya azért is fontos, mert a különböző kulturális és nyelvi jogok ezekhez a számokhoz vannak kötve.

Kutatásunk egyik fő témája volt, hogy a vajdasági magyarok hogyan viszonyulnak a többi itt élő nemzetiség tagjaihoz. Arra is rákérdeztünk, hogy az elmúlt tíz év alatt hogyan gondolják a szerbek és magyarok közötti viszony alakulását, illetve hogy a következő tíz évre mit várnak ezzel kapcsolatban.

Az elmúlt tíz évre vonatkozóan a megkérdezettek 35,2 százaléka szerint javult a viszony, és mindössze 7,6 százaléka szerint romlott. A válaszadók a szerbek és a magyarok közötti viszonyt stabilnak érzékelik, és nem látják veszélyben a két nemzet közötti kapcsolatot: 5,3 százalék szerint fog romlani, 23,3 százalék szerint javulni, 61,1 százalék szerint nem változik a következő tíz évben.

Baráti és rokoni kapcsolatok nemzetiség szerint a vajdasági magyarok körében

A megkérdezettek 88,7 százaléka etnikailag homogén házasságból származik, míg 11,3 százaléknak a szülei nem azonos nemzetiségűek. A népszámlálási adatokból viszont úgy tudjuk, hogy ez az arány a teljes vajdasági magyarság körében magasabb, mint amit mi mértünk: a magyar nemzetiségűek mintegy 20-25 százaléka vegyes házasságból származik.

A társadalmi és etnikai távolság mértéke sok esetben következménye a két csoport földrajzi közelségének; annak, hogy mennyire közel élnek egymáshoz a különböző nemzetiségek. A párhuzamos, egymástól elszigetelt etnikai világok kiépülése egyébként nem segíti a társadalmi távolság csökkenését.

A baráti kapcsolatokat illetően a legközelebbi viszonyt a szerb nemzetiségűekkel ápolják a vajdasági magyarok, hiszen több mint 90 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy van szerb nemzetiségű barátja. Ezt követte 56,3 százalékkal a horvát nemzetségű barát, majd a roma etnikumú 49,3 százalékkal.

Legkevesebben szlovák, román és albán nemzetiségű barátról számoltak be. Ennek oka nem feltétlenül a valamilyen tudatos távolságtartás vagy konfliktus, hanem a szlovák és a román nemzetiség esetében a földrajzilag létező elszigeteltség, az albán nemzetiség esetében a szétszóródottság. Regionálisan vizsgálva például a Nyugat-Bácskában élő magyarok 100 százalékának van horvát nemzetiségű barátja, a Bánátban élő magyarok pedig magasabb arányban számoltak be román nemzetiségű barátról. Tehát a földrajzi elhelyezkedés kulcsfontosságú tényező ezen társadalmi kapcsolat esetében. A férfiak minden nemzetiség esetében nagyobb százalékban számoltak be baráti kapcsolatról, mint a nők.

Az iskolai végzettségnek is hatása van arra, hogy az illetőnek van-e más nemzetiségű barátja: minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezett valaki, annál valószínűbb volt, hogy van barátja a felsorolt nemzetiségűek között. Ez a tényező viszont árnyalja a fentiekben felvázolt területi meghatározottságot, mivel feltételez a magasabb végzettségűek esetében egyfajta nyitottságot a más nemzetiségűek irányába, esetleg erősebb integráltságot a társadalomba.

A rokoni kapcsolatok megléte hasonló eloszlást mutat, mint a baráti kapcsolatoké, azonban sokkal kisebb mértékűt. Legtöbb megkérdezettnek szerb nemzetiségű rokona van (47,3 százalék), ezt követte a horvát (20,7 százalék). Roma etnikumú rokoni kapcsolatról csak 4,3 százalékuk számolt be, legkevésbé pedig albán rokoni kapcsolat áll fenn (0,7 százalék).