Sok bennük a közös, de azért különbség is szép számmal akad. A bírósági tárgyaláson és a sportpályán ítélkezőkről van ugyanis szó, mivel időnként a sípmesternek is nevezett úriembert a büntető törvénykönyv rendelkezéseit alkalmazó – néhol taláros – jogvégzett, szakvizsgázott, rendszerint tanácsvezető bíró elé citálják, amennyiben bűncselekmény elkövetésével vádolják őket. Mert ilyen is előfordul, és nemcsak Szerbiában. Mi azonban nem külföldi, hanem hazai esetekkel próbálunk foglalkozni.

@k = A nem létező büntető

Történt pedig, hogy a 2018 májusában Szabadkán játszott Spartacus–Radnički (Niš) mérkőzésen néhány perccel az összecsapás vége előtt Srđan Obradović jagodinai játékvezető két tizenegyest is ítélt a hazai csapat javára. Különösen a második ítélet volt furcsa. A legtárgyilagosabb néző is álmélkodva figyelte az esetet, mert a résztvevők, a csatár és a védő között még csak kontaktus sem volt, nemhogy szabálytalanság történt volna. Magunk is „kikockáztuk” a tévé felvételét, és találgattuk, hogy mit láthatott a bíró, amikor a partjelző sem lengetett, és a védő keze közelében sem volt a labda. Egyetlen válasz lehetett csupán: a bunda. Valaki valahol eldöntötte, hogy a vendéglátónak mindenképpen győznie kell, a bírónak pedig ezt jelezték. Ő aztán (pénzért-e, vagy szófogadó parancsteljesítőként) még a rendes játékidőben végrehajtotta a feladatot. A sportsajtó a meccs kapcsán tétként az európai szereplés lehetőségét emlegette, ami pénzt hozhat a klub konyhájára, na de ilyen áron – hüledeztünk akkor mi is ezen az oldalon. A jagodinai sípmestert felfüggesztették ugyan a szövetségben, de nem sokkal később már ellenőrként láthattuk őt a mérkőzéseken.

Nem maradtak visszhang nélkül a történtek, hiszen a bírákat delegáló testület elnöke is lemondott, néhány tapasztalt nyugdíjas játékvezető pedig korrupcióról nyilatkozva marasztalta el a Szerbia Labdarúgó-szövetség illetékeseit és bizonyos testületeit, de aztán elült a vihar, minden ment tovább a maga útján. Obradovićról sem hallottunk semmit, mintha a föld nyelte volna, hogy most kiderüljön: folyt ellene a büntetőeljárás. Igen ám, de majd három évet kellett várni az ítéletre, ami errefelé nem meglepő, hiszen az igazságszolgáltatás ilyen lassan, ilyen kényelmesen működik. És itt még legalább nem engedték elévülni az ügyet.

@k = A pályafutás vége

A verdikt szerint Srđan Obradovićot 15 havi börtönbüntetése mellett tíz évre eltiltják a labdarúgásban minden tevékenységtől. Megfigyelő és ellenőr sem lehet tehát, legfeljebb néző, amolyan mezei szurkoló a meccseken. Vagyonelkobzásról, jogtalan haszonszerzésről, kártérítés megfizetéséről nem szóltak az ítéletben, pedig napnál is világosabb, hogy jogtalan haszon igencsak volt a háttérben. A jól tájékozottak szerint az egyik fogadóirodában nagy összegért fogadtak a szabadkai csapat győzelmére, mégpedig 2:0 (1:0) arányban. Az így eltalált eredmény, illetve végeredmény nagy pénzt hozhatott a fogadónak. Lehet, persze, hogy Obradović bírónak is, hiszen ingyen nyilván nem vállalta a kockázatos ítéleteket. Így is játékvezetői pályafutásának végét jelenti az a szabadkai mérkőzés.

A bíróság (Újvidéki Felső Bíróság) sem vizsgálta a különös focibírói ítéletek teljes és valós hátterét, megelégedett a „hivatali helyzetével való visszaélés” kimondásával, ami a verdikt alapjául szolgált. Első fokon, mivel a vádlott és védője is fellebbezhet az illetékes fellebbviteli bíróságon.

Felemásnak is nevezhető tehát az újvidéki bírósági ítélet, hiszen ebben az ügyben „több volt” – ahogy azt sportnyelven mondanánk. A bírák mégis megelégedtek ennyivel, és ehhez is majd három teljes esztendőre volt szükség. A cinikusok szerint annak is örülhetünk, hogy egyáltalán bíróság elé került az eset. Azon meg nem szabad csodálkozni, hogy Slaviša Kokeza, a Szerbiai Labdarúgó-szövetség elnökének lemondása után hirdették ki az ítéletet. Nyilván ez sem teljesen véletlen.

(németh)