A vajdasági magyar közösség tagjai félelemben élnek – Lepeš Josippal a választásokról, a vajdasági magyar közösség közérzetéről, a Magyar Mozgalom lehetséges szerepéről

Ott volt a Magyar Mozgalom megalakulásánál, mindig nyíltan és bátran vállalta a véleményét. Kemény a hatalommal, de az ellenzékkel szemben is. Lepeš Josip nyugalmazott egyetemi tanár a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar volt dékánja. Azt mondja, a hatalom csak a saját megélhetésével foglalkozik hosszú távon, azokat a kérdéseket, amelyek kellemetlenek lehetnek, kerülik. A Magyar Mozgalom pedig melléfogott azzal, hogy egy elit réteg megnyilvánulása maradt, csak a Vajdasági Magyar Szövetség vezetőségének leváltása volt a célja, és nem alulról építkezett.

Már kezdetben sem az volt, aminek lennie kellett volna

Hét év telt el a Magyar Mozgalom megalakulása óta. Az alakuló ülést követően több településen, többek között Magyarkanizsán is aktív volt a szervezet. Mára ebből semmi sem maradt. Mit gondol, mi ennek az oka?

– A magyarkanizsai polgármester tanácsosa voltam még, ami egyébként egy nagyon szép időszak volt, viszont nem tetszett a túlságosan pártközpontú irányítás. Ezért is nagyon örültem, amikor 2015-ben megalakult a Magyar Mozgalom. Azonban már akkor kialakult bennem egy meggyőződés, hogy talán ez sem az, amire szüksége lesz a vajdasági magyar közösségnek. Kezdetektől helytelenítettem, hogy túlzottan a VMSZ-ből kiszorult emberek bábáskodtak a Magyar Mozgalom felett.  Ezek az emberek nagy tekintélyűek voltak VMSZ-es korukban, és a személyes kisugárzásukra próbálták építeni a Magyar Mozgalom gyarapodását, erősödését. Nem történt meg egy tömegesítés, mi magunk között beszélgettünk, de valójában a magyar közösség alapjaitól nem lett megérintve. Úgy érzem, hogy később a vezető csoport nem vállalta a hosszú távú fejlesztést, maradtak a körben, de nem történt mélyebbre ásás. A VMSZ látva, hogy egy hógolyó be lett dobva a hegyoldalba, de ez csak egy labda volt, amire nem tapadt a hó, és nem lett nagyobb, amikor földet ért, ezt keményen kihasználta. Így egy szűk réteg megnyilvánulása maradt a Magyar Mozgalom, magyarázza Lepeš, aki szerint az emberek nem is értették, hogy mi is ez, és azóta sem lett jobb a helyzet. Közben, teszi hozzá Lepeš, a VMSZ maximálisan használta az oszd meg és uralkodj római elvet, és meghirdette magát a vajdasági magyarság egyetlen megmentőjének és fenntartójának.

Hogyan látja a választások eredményét? Aleksandar Vučić bőven hetven százalék felett kapott Magyarkanizsán.

– Ami a legutóbbi választásokat illeti, tudni kell, hogy a vajdasági magyar közösségben a bizonytalanság több nemzedéknyi élménye miatt sokan tartanak a változástól, és inkább választják a kipróbáltat, hiába nem elég jó, vagy akár egészen rossz; azzal az újjal szemben, ami jót ígér ugyan, de még ismeretlen. Ma már elsősorban a változástól való félelem, sőt a változás elképzelhetetlensége, amire a VMSZ-rendszer támaszkodik. Hiszen a rendszer jó ideje nem újító, csak a saját magát hatalomban tartó kampányokat és különböző ügyeskedéssel való szavazatszerzés módszereit variálja. Mégis, minél több ideig van hatalmon, annál nehezebb elképzelni, hogy másképp is lehetne, másképp is élhetnénk az életünket.

@k = A dolgozói réteg kilátástalan helyzete

– Az átlagos vajdasági magyar munkavállaló manapság a munka értékének sokszorosát fekteti be, mint amennyit fizetnek neki, és ez az úgynevezett vadkapitalizmus egyik alapvető gondja, amelyet a mindenkori hatalmon lévők több évtizede éltetnek. Az ilyen megaláztatásnak kettős szerepe van, egyrészt növeli a munkáltató nyereségét, másrészt a munkavállalók folyamatos fizikai túlélési feszültség alatt tartását szolgálja – a munkavállaló számára bármilyen áron elengedhetetlen a munkahely és a nyomorúságos kereset megtartása, ezért elfogadja a megalázó és a törvényi minimum alatt álló feltételeket. A VMSZ a vajdasági magyarság egyetlen képviselőjeként a Szerb Parlamentben a munkabérek, szociális juttatások tekintetében nem jeleskedett az elmúlt időszakban, esetleg a Szerb Haladó Párt ez irányban tett tűzoltásra alkalmas javaslatai mellett tette le voksát. Hisszük, hogy a vajdasági magyar munkavállalóknak van saját véleményük, és ideje lenne meghallgatni őket, mert ők a szüleink, férjeink, feleségeink, gyermekeink, rokonaink, barátaink, ismerőseink, akikkel közösen szeretnék építeni a jövőt, és nem távoli országokban tudni őket! A valószínűtlen világ kijelentései szerint a Vajdaságba özönlő hatalmas anyaországi anyagi támogatás mentén a magyar közösség minden tagja jólétben él.   A beáramló eurómilliók ellenére a vajdasági magyarok mégis tömegesen, családostól hagyják el a szülőföldet. Miért?

@k = Intézmények mögötti eredmények

Hogyan látja, a sok intézmény, amely a vajdasági magyar diákok tanulását és továbbtanulását segíti, beváltja a hozzá fűzött reményeket?

– Az elmúlt két évtizedben a Vajdasági Magyar Szövetség és a Magyar Nemzeti Tanács vette át a vajdasági magyar nyelvű oktatással való törődést, nagy remények és tervek fogalmazódtak meg. Közben a magyar ajkú, illetve magyarul tanuló diákok száma mindjobban csökkent iskoláinkban, és az elsorvadási folyamat napjainkban is tart és tovább fokozódik. A csökkenő tanulói létszám törvényszerűen vonja maga után a magyar tannyelvű általános és középiskolákban és tagozatokban dolgozó pedagógusok számának csökkenését is, ez különösen érvényes a magyarul oktató szaktanárok tekintetében. Próbálkozások ellenére a magyar nyelven megjelenő tankönyvek között akad kifogásolható minőségű, és a megfelelő állami támogatás is gyakran késik vagy elmarad, ami a magyar nyelvű képzés lemaradását is befolyásolhatja és a szülőket Magyarországra vagy a szerb nyelvű képzés felé irányíthatja. Nyíltan ki kell mondani, hogy a vajdasági magyar tannyelvű oktatás vagy iskoláztatás kimondottan nehéz helyzetben van, és félő, hogy a rendszer Vajdaságban teljesen be fog szűkülni, várhatóan harminc év múlva.  Erre fel kell készülni, és joggal tesszük fel a kérdést, a VMSZ, illetve a MNT milyen terveket készít, és milyen szakemberek közreműködésével.

Mit lát ezenkívül a legnagyobb gyengeségnek?

– A szerb nyelv elégtelen elsajátítása hosszú évtizedek óta nagy érvényesülési akadályt jelent, mert a magyar gyermekek önhibájukon kívüli okok miatt nem tanulják meg a szerb nyelvet, hiszen az általános és középiskolában továbbra is gyengén tanítják. Ugyanakkor a vajdasági magyar közösség érvényesülési esélyeinek növelése érdekében fontos lenne a szerb nyelvet olyan szinten bírni, hogy az egyén az ő életviszonyának megfelelően gondolatait szerbül is ki tudja fejezni, továbbá hogy tudjon szerbül folyékonyan olvasni, írni és számolni. A szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar további programbővítési feladata lehetne a megfelelő tanári szak akkreditálása, és ehhez kell megadni a megfelelő segítséget. A vajdasági magyar nyelvű felsőoktatás kibontakozásának nagy lehetősége volt a 2006-ban megalapított Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar Szabadkán. A már akkor jól észlelhető szaktanárhiány kiküszöbölésének egyik lehetőségét a kétszakos tanárképzés bevezetése jelenthette. A nehézkes ügyintézés és a jól megalapozott és kidolgozott vajdasági magyar felsőoktatási stratégia hiánya hosszú évekre ellehetetlenítette a kétszakos tanárképzés tervezési folyamatát. Sajnos a korábbi időszakban a VMSZ és a MNT szűk vezető csoportjai egymás ellen vívott bizonyítási harcának egyik áldozata lett a vajdasági magyar felsőoktatás, a sokat emlegetett, sőt megtervezett Szabadkai Egyetem. A Szabadkai Egyetem hiányában nagy teher nehezedett a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tevékenységére, de tudni kell, hogy a meglévő képzések hallgatói helyeinek mind nehezebb betöltése és a folyamatosan pótlást igénylő magyar nyelvű tanári kar biztosítása érdekében végzi az intézmény a kimondottan nehéz küldetését.

Az Európa Kollégiumnak köszönhetően nem lett több végzett szaktanárunk?

– Igen, Újvidéken megnyílt az Európa Kollégium, amely minden kétséget kizárva jelentősen hozzájárult a magyar hallgatók újvidéki felsőoktatási körülményeinek javításához. Arról azonban keveset tudunk, hogy a kollégiumban lakó egyetemisták milyen sikerrel fejezték be az egyes évfolyamokat a választott karokon, mekkora a lemorzsolódás, és főleg arról nincs információnk, hogy a végzett hallgatók a vajdasági magyar közösség melyik helyszínein, településein, intézményeiben foglalták el helyüket azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak a közösség megmaradásához, gyarapodásához. Ezek a mutatók viszont nagyon hasznosak lehetnek a tervezés, kiigazítás, újratervezés tekintetében.

@k = Nincs magyar név a pályára kifutók között

Lepeš szerint valószínűtlen világképet mutat a vajdasági magyar gyerekek, fiatalok életminőségének fizikai aktivitási, sportolási szegmense is. Nagy kivitelezési és sportszakmai igényességgel jönnek létre akadémiák különböző sportágak fejlesztésének érdekében, ugyanakkor még soha nem tapasztalt alacsony részvétel jellemzi a vajdasági magyar gyerekek, fiatalok jelenlétét a sportszervezetek életében.

– A kezdő sportolni vágyók, illetve az edzők részéről tehetségtelennek bélyegzett gyerekek, fiatalok néhány település, illetve a VMSZ-hez közel álló klubok kivételével tömegesen maradnak ki a szervezett edzés folyamatból, és így az egészségtelen életmód vonzásába kerülnek. A magyarok lakta településeken a gyerekek, fiatalok szervezetten irányított sportolási lehetőségei csak papíron, a választási ígérgetések alkalmával léteznek. Mondani sem kell, ez a fiatalokra kényszerített intézményesített passzivitás a fiúk nagy része mellett a lányokat érinti 95 százalékban, és így megteremtődnek a feltételei az úgynevezett nem fertőző betegségeknek: túlsúlyosság, cukorbaj, szív- és keringési panaszok, csontritkulás, depresszió. Mindez a nagy ígéretek mentén történik meg, figyelmen kívül hagyva, hogy a ma elhanyagolt gyermekek, fiatalok lesznek a holnapi vajdasági magyar közösség korán egészséget, munkaképességet veszítő felnőtt tagjai. Megfelelő szakmaisággal kell értékelni a tényt, hogy lassan kialakul – vagy már ki is alakult – az akadémiák rendszere, de az alapszintű sportolásra felkészítő gyermekbázis, amelyből az akadémiák folyamatosan meríthetik a már alapszinten képzett gyerekeket, az új tehetségeket, még nem létezik, és a késlekedés hatására még több magyar gyermek, fiatal fog kiszorulni az egészséget, közösségi életet gazdagító sportolási lehetőségek peremére. Elgondolkodtató, hogy nyoma sincs a vajdasági magyar gyermekek sporttevékenységét tervező, szervező, elősegítő intézményesített folyamatnak (amíg a közösség művelődési igényeinek, lehetősségeinek kemény kézzel központosított folyamata már elkezdődött).

Sokszor hallottuk, hogy a sportban mindenki egyenlő, és nincs helye a megosztottságnak.

– Igen, ahogy azt is, hogy ebben a tevékenységben csak a tehetség, a szorgalom és a bekapcsolódási akarat számít, és ezt így is kell(ene) értelmezni, a gond csak az, hogy a vidékünkön tradicionális és legnépszerűbb csapatsportokban alig vagy egyáltalán nem olvashatunk magyar neveket a pályára kifutó játékosok névsorában. Ez jellemző a legkisebb korosztályoktól a felnőtt csapatokig, de a szinte teljes egészében magyarok lakta településekre is. Ami nagyon elgondolkodtató és rosszat előrejelző, hogy a falvainkban, kis településeinken elvétve található sportolási lehetőség, amelybe kisiskolások, de főleg a lányok bekapcsolódhatnak, pedig a minden tekintetben egészséges fiatalok, felnőttek jelentik egy közösség megmaradásának követelményét.

@k = Megoldás – konklúzió

Sokat beszéltünk a tényekről, hiányosságokról. Hogyan lehetne elmozdulni a holtpontról? Mi lehetne a megoldás?

– A törvényszerűen bekövetkező változások érdekében minden településen meg kellene találni azt az egy embert, aki látja, tudja, hogy nincs rendben, ami most van. Csak az alulról való építkezés válhat be, lehet sikeres. Az semmiképp, hogy embert küldünk a képviselőházba egy szerb összefogás listáján. Itt a polgárokról kell a dolognak szólnia. Ehhez egy kemény, elhatározott és jól megalapozott munkára van szükség. Nem a leváltásnak kell az egyetlen alternatívának lennie. Nem a VMSZ-szel van baj, az a baj, hogy a túlságosan megkövesedett vezetői réteg eszközként használja a saját boldogulása érdekében a part létezését. Hiszem azt, ha tömeges, jól szervezett, erőteljes, valós célokat, megoldási lehetőségeket felmutató civil szerveződés indulna el Vajdaságban, akkor lehetne tárgyalni a VMSZ-szel. A tagság ott is jó, lenne kivel beszélni. A polgárok hatalmát kellene létrehozni. Az időszerű változások érdekében a vajdasági magyar közösségen belül meg kell erősíteni az álláspontot, hogy ebben a közösségben nincsenek első- és másodrangú állampolgárok, a közösség mindenkié. A hatalmon lévő pártnak és a már alakuló ellenzéknek el kell fogadnia, a közösséget vezetőknek nem üzleti vagy pártérdekeket, hanem a közösség minden tagjának érdekeit kell szolgálniuk. A közösség megmaradása érdekében meg kell erősíteni, hogy bárki legyen is hatalmon, őrizni fogja a hagyományokat, és ösztönözni a magyar közösség kultúrateremtő szerepét. A bármelyik oldalról kialakuló önkényuralom elkerülése végett ki kell emelni, hogy minden jelentősebb döntés előtt ki kell kérni az érintettek, a vajdasági magyarok véleményét, és ennek helyszíne a pártatlan, független Magyar Nemzeti Tanács. A mindenkori vajdasági magyar közösséget vezető érdekszervezetnek nyitottan, átláthatóan és korrupciótól mentesen kell működnie, úgy, hogy minden közérdekű adat nyilvános és könnyen hozzáférhető legyen.