Javuló feltételek, mélyülő szakadék 

Nehezen vitatható, hogy az utóbbi egy-másfél évtizedben nemcsak ortodox templomok nőnek ki gombamód a földből, de a szerbiai oktatási intézmények egy részében is építkezések zajlottak. A beruházások nemcsak az épületek állagának és infrastruktúrájának javítását, korszerűsítését célozták, de itt-ott új építkezés is folyt. Ezek során kisebb-nagyobb méretű és befogadóképességű tornacsarnokok, buborék-tornatermek, de néhány vadonatúj iskolaépület is épült.

Ettől függetlenül vagy épp ezzel összefüggően a szerbiai oktatási intézmények működési feltételeit korántsem sikerült legalább megközelítően és elfogadható szinten közelíteni egymáshoz, hovatovább soha nem látott módon megnőtt a szakadék az egyes iskolaépületek kínálta munka- és tartózkodási feltételek, ilyetén az általuk nyújtható tevékenységek között is mind városi, mind pedig vidéki környezetben, méghozzá szeszélyes és nehezen értelmezhető követelményrendszer alapján.

Így nem is meglepő, hogy akár még az egyik-másik sok(száz) milliós beruházás indokoltsága körül is aggodalmak merülhetnek fel, különösen akkor, ha az felújított, használatban lévő épület lebontásával és újabb zöldfelületek felszámolásával jár, vagy azzal, hogy az egyébként „jó szándékot” nem mindenki fogadja hasonló örömmel, ami további komoly kiadásokat okozhat, vagy egyszerűen meghiúsítja a jelentős ráfordítással kialakított javak használatba vételét.

Ebben, ha ezt egyáltalán szóvá szabad tenni, talán még az államnyelven működő intézményeket is sikerült utolérnie, néhol felül is múlnia a vajdmagyar kisebbségi érdekvédelemnek, amely köztudottan két ország adófizetőinek pénzéből nyújt támogatásokat, sok esetben diszkréciós jog alapján, egyszemélyi (vagy szűk körben meghozott) döntésekkel.

Régi és/vagy új 

Újvidék város önkormányzata nyilvános betekintés céljából közzétette a Satelit városrészben lévő Miloš Crnjanski Általános Iskola új, impozáns épületének tervezetét, amelyre azért van szükség, mert errefelé (pl. a magyar tannyelven tanuló újvidéki kisdiákokkal, továbbá a vidéki kistelepülésekkel szöges ellentétben) évről évre növekszik a diákok száma, már jelenleg is jócskán meghaladja az ezer főt, és lassan eléri vagy meghaladja az osztályonkénti 30-as létszámot.

Csak összehasonlításképpen: Vajdaságban működik olyan magyar tannyelvű iskola, ahol az átlagos létszám alig éri el az egy tucatot, ráadásul nem is egyedi intézmény, hiszen más helyi iskolákba is járnak magyar osztályok, de közülük is csupán egyben éri el a létszám a törvényes keretet.

A tervezett új iskolaépület, bár teljes egészében lapos tető fogja borítani, így a vidékünkre jellemző krónikus beázásveszélyt csak rövid ideig tudja majd elkerülni, a XXI. század minden igényének és hívságának igyekszik eleget tenni még akkor is, ha nem minden eleme kell okvetlenül az intézmény munkájához. Így például a konyha, étkező és kantin mellett lesz benne hatalmas beltéri auditórium, multifunkcionális terem és tornacsarnok, de edzőterem, különféle rendezvények megtartására tervezett zöldesített terasz, sőt, fedett úszómedence is.

Az építkezést jövőre szeretnék elkezdeni, és hazai (köztársasági, tartományi és városi) forrásokból be is fejezni. Első ránézésre az elképzelés dicséretet érdemel, az Újtelep és a város környezetvédői, erdőmentő aktivistái és más civil csoportjai viszont másképp látják. Az új iskolaépület felépítését ugyanis a meglévő iskola lebontása követné, amely jól illeszkedik a városrész környezetébe, továbbá gazdagon fásított és megannyi védett madár előhelyéül szolgáló területen fekszik, ráadásul nemrég részben fel is újították.

A környezet- és városvédő aktivisták szerint az új iskola projektje egészében véve „pazarló és gazdaságilag indokolatlan, urbanisztikai és ökológiai szempontból katasztrofális, és a jövőbeni működtetési költségek szempontjából […] gazdaságilag teljesen fenntarthatatlan”. Ugyanakkor nem is igazodik a városlakók valós igényeihez. Azt követelik, hogy a növekvő diáklétszám befogadására egy másik – viszonylag közeli – helyszínen épüljön egy új, korszerű, de szerényebb iskola, a meglévőt pedig újítsák fel. Ami az uszodát illeti, már régóta szükség lenne egy új létesítményre, amely az egész város rendelkezésére állna.

Suttyomban és szemet hunyva

A valós lakossági szükségletek és a politikai döntések azonban csak ritkán találkoznak egymással. Így történhetett meg vidékünkön is, hogy szokatlan titoktartás közepette több tízmillió dinárból alig tucatnyi magyar (és még további, de csak remélt 7-8 szerb ajkú) tanuló részére adaptáltak/hozzáépítettek egy iskolaépületet, majd a remélt, de végül elmaradt diákok számára további 6-7 millióból felújítottak egy másikat.

És az is, hogy anyaországi támogatásból legalább húsz óvodai játszóteret adtak át Vajdaság-szerte. A valóban korszerű, funkcionális és esztétikailag is kifogástalan, jórészt természetes anyagból (főként fából) készült játékokat nagy örömmel vették birtokukba a kicsinyek. Már ahol megtehették, mert – egy akadékoskodó feljelentést követően – kiderült, valami nincs rendben a játszóterek engedélyeztetése körül. ĺgy az egyik bácskai falucskában lassan két éve ott áll a játszótér, de hivatalosan nem lehet használatba venni, mert vagy egyáltalán nincsenek meg, vagy hiányosak a szükséges papírok. Még szerencse, hogy csak ezen az egy helyen tettek feljelentést, mert vélhetően másutt is hasonló lenne a helyzet. Ráadásul az anyaországi adományozó nevében eljáró hazai szervezet mélységesen hallgat, tehát nem cáfolja, de be sem ismeri, hogy valami esetleg nincs rendben az engedélyek körül. Abban az ingatag feltételezésben bízik, hogy „el lehet ezt intézni másképp is”, bár a szemet hunyásra alapozó szemlélet fényévnyi távolságra van a jogbiztonságtól.

A két dologban egy közös vonás azért van: bár a lényeges kérdéseket évek elteltével is mélységes homály és hallgatás fedi, választási kampányterületként mindkettő kiváló alkalmi helyszínnek bizonyult.

BERETKA Ferenc