Október második felében a zentai önkormányzat elfogadta három intézmény 2022-es évi munkaprogramját és pénzügyi tervét. Nem hiba, nem elírás: október 21-én fogadták el az adott évre vonatkozó munka- és pénzügyi tervet, vagyis akkor, amikor az esztendőből mindössze 71 nap maradt. Ilyen esetben talán Bessenyő Pista bácsi reakciója lenne a legkézenfekvőbb (Maaaargit! Há’ nooormális?), s nem is könnyű megtalálni azt a szót, amely erre megfelelő lenne. Az ellenzék kérdésére, hogy ez mégis miért most történt, a hatalom részéről az a válasz érkezett, hogy a programokat és terveket már korábban elfogadták, most csak módosításokat hagytak jóvá. Ez a kijelentés viszont köszönőviszonyban sincs a valósággal, de Mark Lawrence már korábban papírra vetette: A hazugság édesen illatozik – az igazság gyakran büdös.

***

Ugyanezen az ülésen a képviselők megszavazták, hogy a községben néhány száz dinárral emelkednek az óvodai szolgáltatások díjai. Ebben az inflációs időszakban természetesen egyik szülő sem örül az emelésnek, még akkor sem, ha ez százalékban kifejezve nem sok. A hatalom védekezése ebben az esetben így nézett ki: „Négy éve nem volt áremelkedés. Azt megköszönte valaki?” Először is nem négy, hanem három, mivel 2019. szeptember 3-án volt a legutóbbi módosítás. Másodszor: elég fura világ lenne az, ha minden cégnek, üzletnek, magánvállalkozónak, aki nem emel árat egy ideig, hálálkodó üzeneteket és köszönőleveleket küldenének a polgárok…

***

– Ki az a szerb, akit nemrég őrizetbe vettek, mivel azzal gyanúsítják, hogy köze volt Oliver Ivanović meggyilkolásához? Igaz-e, hogy Zvonko Veselinović sokéves közeli munkatársáról van szó? Milyen információkkal rendelkezik ezzel kapcsolatban? – tette fel a kérdés a JUGPress újságírója az ország elnökének, aki így felelt:

– Tegye fel a következő kérdést…

***

A három történet rámutat a hatalom viselkedésére: félretájékoztatás, mellébeszélés és a válaszadás megtagadása. Felénk erre azt szokták mondani, hogy az ilyenek fordítva ülnek a lovon, vagy – a négylábúaknál maradva – a lovak elé fogják a kocsit. És ezzel a viselkedéssel az a baj, hogy, bizony, veszélyes. És még nagyobb probléma, hogy nem a hatalmon levőkre nézve az, hanem azokra, akik tisztességre, becsületre és párbeszédre nevelik a gyerekeiket, unokáikat.

TŐKE János