Háztól házig bandukol az elszánt vásárló. Egyik utcában a retek, paradicsom és a saláta, másikban barka és dió, harmadikban alma. Ott van valahol a tulipán is, muskátli, méz, torma, finom sütemények, bab, fokhagyma, paprika, krumpli. A gombát hol is láttam a múltkor?
– Jó napot, uborkát vásárolnék. Elfogyott? Sebaj, úgyis erre járok majd még a napokban.
– Jaj, elfelejtettem tojást venni, vissza kell mennem érte, ha jól emlékszem, az első utcában láttam szépeket.
Amióta március harmincadikán a köztársasági rendelet alapján bezárták a piacokat és a szabadtéri értékesítés minden formáját, így működik a zentai piac. A derült égből villámcsapásként érkezett döntés után a termelők, az eladók és a vevők is igyekeztek megtalálni a legjobb megoldást, ez végül egy Facebook-csoport lett, amelynek köszönhetően működik az online és a telefonos rendelés, a házhoz szállítás, és egyre többen alkalmazzák a már említett „házról házra, utcáról utcára”-bevásárlást.
Azok a termelők, akikkel beszélgettünk, nem értik, és nem is tartják logikus lépésnek a piacok bezárását.
„Hiszen a szabad levegőn vagyunk, nem egy zárt területen… Lehetett volna jobban odafigyelni az egymástól való távolságtartásra. A boltokban zárt térben vásárolnak az emberek, közel kerülnek a másikhoz, egymás mellett haladnak el, ami nem az ő hibájuk, ugyanis nincs elég hely a távolságtartásra. A bolt nem tudja pótolni azt a rengeteg friss árut, amit mi készítünk elő. Nagy tévedésben van az a személy, aki azt hiszi, hogy a boltban ugyanazt a minőséget, ugyanolyan friss terméket kap majd, mint nálunk” – nyilatkozta az egyik termelő.
A fotóinkon egyik termelőnek sem fedtük fel az arcát, s ez nem véletlen, ugyanis így szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy ez egy széles körű probléma, amely nemcsak néhány egyénhez kapcsolódik, hanem több embert is érint.
„Mikor elkezdődtek a szigorítások a koronavírus terjedésének megfékezése végett, a vásárlók egy része kesztyűt és maszkot hordott, a piaci asztalok előtt sorba álltak, és megértően betartották az egymás közti távolságot. Sokan elmondták, hogy inkább vásárolnak a piacon, mivel itt szebb és frissebb az áru, mint a boltokban, és jobb a kiszolgálás is” – mesélte egy másik termelő. „A piac bezárása rosszul érinti mind a termelőket, mind a vevőket. Az előbbiek nem tudják megmondani a növényeknek, hogy most éppen ne teremjen, ne nőjön, mert nincs piac. A vásárlók egy részét bekényszerítik a boltokba, ahol hosszú sorokban kell állniuk, és olyan gyümölcsöket, növényeket vehetnek meg, amelyek több napja a pulton vannak.”
A gombatermelőknek is jelentősen megváltozott az élete a piacok bezárása miatt.
„Az élet egyik napról a másikra megállt. Egyik viszonteladó sem mert vásárolni, ami érthető is, hiszen senki sem tudta, hogy most hogyan tovább. Nekünk pedig itt maradt a gomba a nyakunkon, és mivel élelmiszer, ezért tárolni sem lehet a hűtőházban sokáig. Ebben a kilátástalan helyzetben érkezett az online segítség: ha már az emberek nem mehetnek a piacra, majd a piac megy el az emberekhez” – mesélte az egyik községbeli gombatermesztő.
A piacok bezárása a virágtermelők életét is megkeserítette: ők, amíg csak lehetett, vagyis ameddig volt piac, ott árulták a portékájukat.
„Anyukáméknak ez a pénzforrása, nekem a férjemmel pedig a másodállásunk. Mikor megtudtuk, hogy bezár a piac, nagyon elkeseredtünk. A kiadásainkat nem tudtuk fedezni, vagyis veszteséges lett a vállalkozás egyik pillanatról a másikra, s úgy tűnt, a szüleim munkanélküliek lesznek… És akkor megláttuk a Facebookon az online piac megnyitásáról szóló csoportot, csatlakoztunk hozzá, majd jöttek az üzenetek, egyre nőtt az érdeklődés, érkeztek a rendelések, és ekkor felcsillant a lehetőség, hogy akkor talán itt még sincs vége a történetnek” – mondta az egyik zentai virágárus.
Sokan nemcsak a házuk elé pakolnak ki, hanem vállalják a házhoz szállítást is, mivel így még több árut sikerül eladniuk.
„Mindenki mást szeret, mást igényel, és ezt igen nehéz a rendelés alapján teljesíteni, hogy megfeleljen. A házhoz szállítás sem egyszerű, ugyanis kell a pontos cím, el kell menteni a hozzá tartozó telefonszámot, és azt is, hogy mikor van az illető otthon. Mindezeket figyelembe kell venni, mert különben kudarcra van ítélve a folyamat. Amikor ez megvan, akkor össze kell válogatni az árut, kiszállítani a megfelelő helyre és a megfelelő időben. Sajnos, ez igencsak időigényes, s erre egy kistermelőnek nem igazán jut ideje, mert ha ezzel foglalkozik, akkor nem lesz, aki palántál, locsol, kapál, megmossa, elkészíti az árut” – nyilatkozta az egyik helyi árus.
A Senta-Promet kereskedelmi vállalat is igyekezett segítséget nyújtani a termelőknek, s amikor a piacok bezártak, akkor jelezte, átveszi azokat a termékeket, amelyek eddig a piacon találtak gazdára. Ez a nagytermelőknek jól is jött, azonban a kisebbek esetében nem sokat lendített a helyzeten.
„A boltnak a nagytermelők felelnek meg, akiknek rengeteg fóliasátruk van, mivel ők így jelenetős mennyiséget tudnak biztosítani ugyanabból az áruból. Nekünk, kistermelőknek sokfajta termékünk van, de kisebb mennyiségben, éppen azért, hogy a különböző igényeket kielégítsük” – mondták a termelők. Hozzátették, hogy egy ilyen megoldás egyben azt is jelentené, hogy a rendes ár töredékéért értékesítenék az árut, s nem mellékesen hónapokat kellene várniuk a pénzükre.
„Sajnos ebből megint az derült ki, hogy a nagyobb termelőket még előnyösebb helyzetbe hozzák, a kisebbek életét pedig még jobban megnehezítik. És persze ezúttal is majd leginkább az áruházláncok járnak jól” – jegyezték meg keserű szájízzel.
A kistermelők nagyon félnek, de becsülettel küzdenek, hogy ha még veszteségesen is, de valahogyan megpróbálják túlélni ezt a nehéz időszakot. Ha minden visszaáll a régi kerékvágásba, amit még mindig nem tudni, mikor történik meg, akkor is ott lebeg majd a fejük felett a kérdés, hogy önerőből képesek lesznek-e újra nekikezdeni.
Azt szokták mondani, a tavasz a legjobb, a legszebb időszak a zöldségtermelésben, hiszen most kelnek ki a friss, a vitamindús növények, amelyekre most hatalmas szükségünk van, hogy a szervezetünk sok vitaminhoz jusson, és ezáltal megerősítse az immunrendszerünket.
Kép és szöveg: Mina DELIĆ