Vajdasági magyar politikusoknak tettük fel ugyanazt a három kérdést
A szerbiai állampolgárok vasárnap, december 17-én köztársasági és tartományi parlamenti választásokon vehetnek részt, Dél-Szerbiában pedig 65 községben/városban önkormányzati választásokat is rendeznek.
A Sajtószabadság Alapítvány kiadványai, a Családi Kör és a Szabad Magyar Szó felkérte azokat a vajdasági magyar politikusokat, akik valamely listán szerepelnek, hogy válaszoljanak ugyanarra a három kérdésre, hogy a szavazók könnyebben dönthessenek, kire adják le a voksukat.
- A programjukban mi az a három legfontosabb pont, amelyet kiemelne, hogy a szavazók Önökre vagy arra a koalícióra adják a voksukat, amelyeknek a tagjai?
Öreg Anna (Szabad Polgárok Mozgalma, a lista neve: Szerbia az erőszak ellen, sorszáma a köztársasági és a tartományi választáson: 7): 2023 májusában Belgrád és Szerbia a két legszörnyűbb tragédiát élte át, amire soha nem számítottunk ebben az országban; gyerekek gyilkoltak gyerekeket. Abban a két napban kiderült, hogy valami nagyon nincs rendben ebben az országban, hogy minden rendszer megbukott, hogy mindannyian társadalomként, együtt kudarcot vallottunk. Ez a két nap az állam, az intézmények, a törvények, a média és a polgárok elleni általános és mindenütt jelen lévő erőszak eredménye. Ennek következménye az a tény, hogy gyermekeink több mint egy évtizede a gyűlölet és az erőszak országában élnek, és figyelik, hogy ez a kormány hogyan követ el erőszakot az újságírók, az ellenzék, az állampolgárok ellen, hogyan romboljak le az emberi élet értékét és méltóságát. Az erőszak elleni küzdelem az első célunk, amiért összegyűltünk, és koalíciós létünk oka.
Az erőszak nélküli Szerbia olyan Szerbiát jelent, ahol az emberek normálisan élnek, ahol a gyerekeknek lehetőségük van erőszak nélkül felnőni, félelem nélkül és a legjobbaktól tanulni. Az erőszak nélküli Szerbia olyan intézményeket jelent, amelyek a féktelen árak és megélhetési költségek útjában állnak. Az erőszak nélküli jobb Szerbiáért folytatott küzdelem azt jelenti, hogy lehetővé tesszük a szülők számára, hogy gyermekeik oktatásával és nevelésével foglalkozzanak, ne pedig az árakkal és a puszta túlélésért való küzdelemmel. Szerbia az erőszak nélkül olyan országot jelent, amely a médiában és az intézményekben igazat mond a polgárainak, és nem vásárolja meg a médiát, hogy hazudjon az állampolgárainak.
Szerbia, amelyben ma élünk, az erőszak, a megosztottság és a gyűlölet országa, amely mögött a bűnözés és a korrupció áll. A hatalmon lévő pártok eladósítanak bennünket anélkül, hogy a közös jövőnkkel törődnének. Az erőszakmentes Szerbia, amelyért december 17-én harcolunk, a káros törvények és döntések felülvizsgálatát jelenti.
Rácz Szabó László (Magyar Polgári Szövetség, a lista neve: Együtt a jövőért és fejlődésért – Koalíció a békéért és toleranciáért, sorszáma a köztársasági választáson: 10): Programunk elképzelése, hogy öt szavazókörzetre kellene osztani az országot (egyik lenne Vajdaság), hogy megszűnjön a mandátumbeli, durván több mint 3/4-es Belgrád-központúság, hogy mások is képviselve legyenek. Célunk megszüntetni azt a jelenleg fékevesztetten dúló pártdiktatúrát, amilyen még a kommunizmus alatt sem volt. Ne pártalapon osszák a tanári, állami média, közvállalati, önkormányzati munkahelyeket, ne pártalapon válasszanak igazgatókat, mert ez minőségi romlást hoz. Az emberek szavazhassanak szabadon, legyen becsülete a szakmának.
Programunk az erőszak(osság) megszüntetése. Ha lett volna tolerancia, nem lett volna lövöldözés az iskolában sem. Beláttuk, hogy a társadalom minden gondja erkölcsi jellegű, ezért mi nem járunk házról házra, nem kényszerítünk senkit, nem zaklatunk, nem kérjük, hogy fényképezzék le a szavazatukat, nem fizetünk.
A VMSZ óriási lehetőségeket herdált el (mint pl. a 360 millió euró nagy részét), de teljes csődöt mondott. Bizonyíték erre a tény, hogy közel 70 000 magyar tűnt el 11 év alatt. Egyetlen ember dönthetett mindenről, természetesen a saját egója alapján. Ha már demokrácia van, és a magyarság mentése a cél, akkor miért nem vontak be a többi öt pártból is legalább egyet-egyet a magyarországi adófizetők pénzének a felhasználásába? Igen, az egyeduralom fontosabb nekik, mint a magyarság megmaradása. Ha másokat is kérdeztek volna, talán megtudhatták volna, hogy a megmaradás záloga az új magyar munkahelyekben rejlik, amelyből a haszonjárművek, földek, házak, tanyák stb. vásárlása mellett 20–25 000-et lehetett volna létrehozni.
A taktikánk nem a megalázkodás, amit ugyan a többségi hatalom szeret, de cseppet sem tisztel, hanem a sarkunkra állás, és a jogainkért való kiállás, mint ahogy eddig is tettük. Első helyen a nyelvhasználati törvény áll. Ez hozza meg a tiszteletet, ami túlélési taktika. Ezzel kapcsolatban a programunk a munkahelyteremtésről szól.
Csonka Áron (VMDK, a lista neve: Vajdasági Szociáldemokrata Liga – Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, Együtt Vajdaságért – Bojan Kostreš, sorszáma a tartományi választáson: 13): Programunkat nehéz három pontra korlátozni. Ez is azt bizonyítja, rengeteg a tennivaló a házunk táján. Ha csak kulcsszavakban kellene válaszolnom erre a kérdésre, akkor az a vajdasági életmód megvédése, a Vajdaság pénzeléséről szóló törvény elfogadása, a Vajdaság multikulturális jellegének megtartása, a demográfiai és elvándorlási hullám megállítása, a gazdaság, mezőgazdaság, egészségügy, oktatás talpra állítása, adóreform végrehajtása, hogy a Vajdaságban megkeresett eszközök nagy része itt maradjon, a hivatalos nyelvhasználat – többek között a magyar nyelv használata is – visszatérjen a megfelelő törvényes keretek közé, és a Vajdaságban élő polgárok közbiztonsága, különös tekintettel a kialakult migránshelyzetre, tartós és rendszerbeli módon legyen megoldva.
- Miért pont a mellé a koalíció mellé állt be, amelyikkel együtt indul a választásokon?
Rácz Szabó László: Azt tapasztaltuk, hogy ellenzéki vagy hatalmon levő szerb országos pártok között a néppel vagy akár a velünk szemben tanúsított hozzáállásban kicsi a különbség. Egyik sem veszi komolyan a nemzeti kisebbségben élőket, vagy akár a „kisembereket”. A mi listánk 13, most már 14 nemzeti kisebbségi szervezetet fog össze. Még időközben is erősödtünk. Idővel egészében a húsz százalék nemzeti kisebbség komoly politikai erő lehet. A cél az, hogy tovább növekedjen ez a tagság.
A VMSZ már ott tart, hogy Šešelj vajdával is koalícióban állnak belgrádi szinten. Semmi sem drága a hatalomért. Így üresedett ki az ún. megbékéléspolitika is, mert nem kértek semmit, mindig csak adtak a magyarság jogaiból, hogy egyéni hasznot szerezzenek. A ki sem mondott többségi elvárások kiszolgálása taktikája sem jött be, mert aki mindenből saját hasznot húz, azt nem veszik komolyan. Bármikor megvehető. Ezért más megoldást kellett keresnünk, és találtunk. A mi koncepciónk a TOLERANCIÁRA, tiszteletre és egymás ellenőrzésére épül. Nincsen parancsnokok, rangok, alá-fölé rendeltség, csak feladatok és egymás segítése. Jelszavunk: nem kell mindent eltűrnöd, de feleslegesen ne bánts másokat, mondd ki, mi fáj, és hallgasd meg, mit mondanak neked. Üzenjük: légy toleráns, de várd el, hogy veled is legyenek megértőek.
Öreg Anna: A Szerbia az erőszak ellen az egyetlen lista, amely ezeken a választásokon garantálja a győzelmet az általános erőszakkal szemben, amelynek a polgárok ki vannak téve, az egyetlen, amely garantálja ezeken a választásokon, hogy jobban és biztonságosabban fogunk élni, bizonytalanság és félelem nélkül.
Csonka Áron: Mert számunkra nem elfogadható a SNS, SPS, VMSZ hatalmi rendszer téves politikája, ahogyan az az út sem, amit Belgrádban alakított ki a VMSZ. Úgy gondoljuk, a vajdasági magyarság számára nem elfogadható egy listán lenni a haladókkal és Vojislav Šešelj Szerb Radikális Pártjával, mint azt a VMSZ tette Belgrádban. Mi Vajdaságban élünk, és csak mi tudjuk megoldani a saját problémáinkat. Számunkra Vajdaság nemcsak Észak-Szerbia, ahogyan azt a kormányon lévő pártok látják, hanem egy földrész, ahol otthon érezzük magunkat.
A VMDK tárgyalt más ellenzéki pártokkal, tömörülésekkel is, de azok nem mutattak kellő megértést a kisebbségi gondok és a vajdaságban élők helyzete iránt. Mindent belgrádi szemüvegen keresztül néznek, és nem is értik, miért fontos számunkra egy-egy kérdés megoldása. A jelenlegi koalíciós partnerünkkel pedig gyorsan meg tudtuk beszélni, miért fontos a kisebbségi jogok betartása, miért fontos megállítani azt a politikát, amely odáig vezetett, hogy az elmúlt tíz év alatt 70.000-rel kevesebben lettünk, miért kell többet foglalkozni a mezőgazdaság megerősítésével.
Miért fontos az ország decentralizálása, a települések, községek anyagi és döntéshozatali megerősítése. Hiszen, ha figyelembe vesszük a népszámlálási adatokat, akkor láthatjuk, a magyarság 70 százaléka falvakban, községekben él. A nagyvárosokban, mint Szabadka, Újvidék, Nagybecskerek, Nagykikinda stb. létszámbeli kisebbségbe kerültünk. Ha ezekben a közösségekben, ahol nagyobb létszámban élünk, nem építünk megfelelő infrastruktúrát, nem biztosítunk napi szinten orvosi és gyógyszertári ügyeletet, egészséges ivóvizet, vasúttal és autópályával, gyorsforgalmi úttal való összeköttetést, ami munkahelyeket tud vonzani azokba a településekbe, akkor a falvainkból, hagyományos szálláshelyeinkről el fognak költözni az emberek nagyvárosokba vagy külföldre.
Másrészt ennek a koalíciónak megvan az a demokratikus kapacitása, hogy a Vajdaságban is hozzájáruljon a jelenlegi SNS, SPS, VMSZ hatalmi koalíció leváltásához. Mert a rendszerváltásnak nemcsak Szerbiában és Belgrádban kell megtörténnie, hanem a Vajdaságban is.
- Miért gondolja úgy, hogy elérkezett az idő, hogy a jelenlegi hatalom helyét új emberek és pártok foglalják el?
Csonka Áron: Mert az ország hatalmas gazdasági hanyatlásban van, magas az infláció, alacsonyak a bérek és a nyugdíjak, magasak az élelmiszer-, üzemanyag-, rezsiárak, az intézmények nem működnek, minden hatalom egy ember kezében összpontosul. A mezőgazdaság, egészségügy, oktatás alacsonyan repül. A politikai, erkölcsi és általános erőszak megnövekedett az ország minden szegletében. Az embercsempészek és a migránshelyzet bebizonyította, nem tudják szavatolni az emberek közbiztonságát sem. A korrupció hatalmas, és az állami struktúrák összefonódása a maffiával szemmel látható. Szerbia EU-csatlakozása egy helyben topog, a kisebbségi jogok alkalmazása a mindennapi életben mellőzve van. Ezen kell változtatnunk december 17-én, és ezért kérjük a szavazókat, hogy a tartományi választásokon karikázzák a 13-as listát.
Rácz Szabó László: Megváltozott a helyzet az egész világon. Változás kell a mi politikánkban is, amire láthatóan nem mindenki képes. A gond az, hogy a régiek begyepesedtek. Már nem látják a fától az erdőt. Ilyenkor kellene felismerniük, hogy mit is kellene tenniük. A köztársasági szavazólapon az általunk képviselt szabadságelvek miatt érdemes szavazni a 10-es számra. Ezzel biztosan nem hibázhat senki, mert csak jóra használja a lehetőséget. Állítjuk, hogy a 10-es sorszámra leadott szavazat erkölcsi értéke tízszerese a kikényszerített szavazaténak. Javasoljuk, hogy minden szavazó legyen része ennek a morális csapatnak.
Öreg Anna: A Szerbia erőszak nélkül azt jelenti, hogy harcolni kell azok ellen, akik azt mondják, hogy Szerbiának nem szabad megállnia. Szerbia ezzel a kormánnyal, ami már egy évtizede van hatalmon, nem áll le a további hitelfelvétellel, nem áll le a bűnözéssel, a szakszerűtlen és hozzá nem értő emberek kinevezésével, nem áll le a környezet rombolásával, az Európától való elszigetelődéssel, a média irányításával, a polgárok megtévesztésevel. Nem fog megállni a félelem, a szegénység és a bizonytalanság keltésével. Ezzel a kormánnyal Szerbia nem hagyja abba állampolgárai megalázását és zsarolását. Ezzel a kormánnyal, ami eddig volt, Szerbia a megosztottság, a gyűlölet és az erőszak országa marad. Ezen pedig változtatni kell és lehet.
