Szerbiában 2015 januárjában vezették be a korengedményes nyugdíjazást, amelynek végeredménye a büntető levonás lett. Az előrehozott öregségi nyugdíj összegét az öregségi nyugdíj összegével megegyező módon állapítják meg azzal, hogy a 65. életév betöltése előtt minden hónapra tartósan 0,34 százalékot levonnak. A csökkentés legtöbb 20,5 százalék lehet. 2018 végén 28 ezren voltak korkedvezményes nyugdíjasok. Ez a szám már 2019 júliusában 43 000-re nőtt. Évente átlagosan 10 ezer ember vonul korai nyugdíjba, minden tizedik előrehozott öregségi nyugdíjas. Büntetésük eltörlése érdekében Duško Vuković, a Szerbiai Önálló Szakszervezetek Szövetségének alelnöke emlékeztetett arra, hogy már 2016-ban, a nyugdíjtörvény módosítását követő első év után új változtatásokat kérő kezdeményezést nyújtottak be. Javasolták, hogy legalább azoknak, akik e szankciók hatálya alá esnek és büntetőpontokkal rendelkeznek, 65 éves koruk betöltése után új összegű nyugdíjat állapítsanak meg. A jelenlegi végrehajtó hatalom megígérte a változtatást, de a gazdasági feltételek javulásától és GDP növekedésétől tette függővé.

2020-ban a szövetség kezdeményezte a törvény módosítását, a korengedményes nyugdíjazás büntetésének eltörlését. A törvény módosítása folyamatban van, de a pontos változások még nem ismertek. Az átmeneti időszak lezárult a rokkantnyugdíj szempontjából is, nem lehet olyan könnyen rokkantnyugdíjba menni, mint korábban.

Egyes becslések szerint a büntetés eltörlése mintegy 1,7 milliárd dinárba kerülne az államnak. (Minden prioritás kérdése. Ki határozza meg a prioritásokat?) Vissza lehet-e élni a büntetés eltörlésével abban az értelemben, hogy valaki előrehozott nyugdíjba vonul, és ezalatt más fizetésért részmunkaidőben dolgozik? A szakszervezet szerint az ilyen helyzetek elenyészőek vagy ritkák. Nagy számban vannak öregségi nyugdíjasok, akik munkavégzésre kényszerülnek. Az általános tendencia az, hogy minél tovább dolgozzunk. A munkavállalók azon csoportjáról is beszélnünk kell, akik rendkívül nehéz, fizikai munkát végeznek. Az irodában dolgozni nem ugyanaz, mint a bányában, az építkezésen és így tovább.

A Szociális-Gazdasági Tanács az elmúlt időszakban kétszer is elfogadta a szakszervezet büntetés eltörlésére vonatkozó kérését, de a kormány elutasította. A tanács kormányképviselői rábólintottak, hozzátéve, hogy megfontolják. Ilyen válaszok hangzottak el: „Talán nem a jelen pillanatban”, „Ha kikerülünk az IMF-csomagból” vagy „Pár év múlva”… Immár nyolcadik éve mindig van kifogás. A szakszervezet újra és újra elindítja a kezdeményezést.

Szerbiában jelenleg 2 millió 350 ezer alkalmazott dolgozik. Az átlagkereset alapján minden foglalkoztatott 16 000 dinárt fizet a nyugdíjalapba. A nevében a munkáltató 11 ezer dinárt fizet, ez törvényi kötelezettség. Ha az állam minden mechanizmust bevetne, hogy minden munkáltató minden alkalmazottja után annyit fizessen, amennyit keres, havonta 63 milliárd kerülhetne a Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alapba. A szakszervezet szerint plusz erőfeszítésekkel (ilyen átlagos nyugdíjak mellett a nyugdíjasok valóban nem tudnak méltóan élni) lehetővé válna a büntetőpontok megszüntetése, és jobbá tehetnék a nyugdíjasok megélhetését.

Gordana Matković, a Đinđić-kormány egykori szakminisztere szerint a bevételi oldal fontos. 20 éve köztudott, hogy sokan vannak, akik különféle módokon elkerülik a járulékfizetést. Ahhoz, hogy javítani tudjuk ezt a rendszert, sokkal több kutatásra van szükségünk – véli Matković, aki szerint rendszerünk alapvetően megfelelően van felállítva. Természetesen még sok olyan dolog van, amit kutatni, kiegészíteni kell, esetleg újra felállítani. „De csak egy dolgot szeretnék hangsúlyozni. Valójában, amikor nyugdíjról beszélünk, közvetlenül a nyugdíjasok életszínvonalához kapcsoljuk. De nem szabad elfelejteni, hogy a nyugdíjasok nagy részének többnyire jelentős kiadásai vannak, például az egészségügyre, ami az életkorral nő, és nem csak a nyugdíjrendszer jelentős az életszínvonaluk szempontjából. Nagyon fontos, hogy működik-e az egészségügyi rendszer, kell-e pluszban fizetni a gyógyszerekért, vizsgálatokért, a beavatkozások önrészéért. Úgy gondolom, hogy a problémát tágabban kell szemlélni, ha a nyugdíjasok életszínvonaláról van szó. Ez is egy téma, amikor a nyugdíjrendszer megváltoztatásáról beszélünk.”

Lépések egy jó nyugdíjrendszer felé

„Úgy gondolom, hogy a nyugdíjalapot valóban a munkavállalóknak, a végrehajtó hatalomnak, a szakszervezeteknek és a munkáltatóknak kellene kezelniük. Valóban úgy kezelni, mint egy alapot, amelyet valamikor hosszú távra fektettek be.” Duško Vuković úgy véli, hogy becsületesnek és tisztességesnek kell lennünk, és olyan szabályokat kell kialakítanunk, hogy miután az ország törvényei arra kényszerítettek bennünket, hogy a munkával töltött életünk során nyugdíjra tegyünk félre, abból a pénzből méltó életet biztosíthassunk magunknak. „Bizonyos mechanizmusokat kell alkalmaznunk azért is, hogy a munkaadók befizessenek ebbe az alapba. A mai napig sok olyan alkalmazott van, akinek a munkáltatója öt vagy tíz éve nem fizet. Úgy gondoljuk a szakszervezetben, ha mindenki tiszteletben tartaná a nyugdíjtörvényt, a minimálbér helyett annyit fizetne, amennyi reális, akkor megtelne a nyugdíjalap, és lehetővé tennék a leendő nyugdíjasok számára, hogy valóban méltóan élhessenek, és eltöröljék a büntető pontokat” – mondta.

TAKÁCS Magda