Hétévnyi szünet után az idén újra odaítélik az úgynevezett nemzeti művészi nyugdíjakat a nemzeti és nemzeti kisebbségi kultúra kiemelkedő alkotóinak, művészeinek és szakembereinek. A kormány február 6-i ülésén elfogadta az elismerés odaítélésének feltételeire és módjára vonatkozó rendeletet. A kabinet a büdzséből 224 millió dinárt irányzott elő erre az évre.

A rendelet újdonsága, hogy évente legfeljebb 20 művész vagy kulturális szakember részesülhet a havi 50 ezer dinár nyugdíj melletti pénzbeli elismerésben. A felterjesztők kizárólag reprezentatív egyesületek (legfeljebb három személyt jelölhetnek) és a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai (egy jelöltjük lehet). A döntést a kormány által kinevezett héttagú, kiváló művészekből és szakértőkből álló bizottság hozza meg, amelynek tagja lesz a nemzeti tanácsok egy képviselője is.

A rendelet értelmében az idéntől nagyobb lesz a javaslattevő reprezentatív egyesületek felelőssége, előzetes szűrést kell végezniük, és csak azokat a jelölteket javasolhatják nemzeti nyugdíjra, akik valóban megérdemlik.

A nemzeti nyugdíj intézményét 2007-ben vezették be. 2013-ig 503-an kapták meg, jelenleg 281 személynek folyósítják (a többiek időközben elhunytak). A bizottságok munkája kezdettől heves vitákat váltott ki nemcsak a kultúra berkeiben, hanem a közvéleményben is. A fő kérdés mindenkor az volt, hogy a kiválasztottak közül mindenki megérdemelte-e az elismerést, voltak-e olyan művészek, akik indokolatlanul kimaradtak. A kételyeket Ivan Tasovac néhai szakminiszter hét évvel ezelőtt a díj felfüggesztésével oszlatta el. A témát két évvel ezelőtt a Kulturális Fejlődés Tanulmányai Intézetének tribünjén melegítették fel. A kezdeményezést, hogy ismét legyen nemzeti művészi nyugdíj, támogatta a kulturális minisztérium is. Az év végén a szaktárca kidolgozta a nemzeti nyugdíjakra vonatkozó rendeletét, amelyet a hónap elején fogadott el a kabinet.

A nemzeti nyugdíjak odaítélési rendszerének mélyreható reformja ezúttal (is) elmaradt. Vannak olyan vélemények, hogy kozmetikázás helyett az államnak tisztességes támogatást kellene biztosítania az alacsony nyugdíjas művészeknek, a rendkívüli teljesítményt nyújtóknak pedig érmet, tiszteletbeli címet adományozni. Mivel a nemzeti nyugdíj (a tapasztalat bizonyítja) elsősorban a pénzről szól, továbbra is fennáll a kockázat, hogy a jelöltek szelektálását és az anyagi elismerés odaítélését az előző évekhez hasonló botrányok kísérik majd.

A szerbiai nemzeti nyugdíjmodell egyedülálló a világon.

Az Egyesült Államokban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Csehországban, Szlovákiában nincs ilyen típusú pénzügyi elismerés. Németországban sem a költségvetésből támogatják a kultúrát és a sportot. A művészek ösztönzése ugyan a kulturális miniszter felelőssége, de általában nem külön-külön, hanem közvetetten, nemzeti jelentőségű kulturális intézmények útján. A németek elsősorban nemzetközi jelentőségű projekteket és innovációs programokat finanszíroznak.

A gazdag Svédországban 1970-ben vezették be a művészek bevételeinek állami garanciájáról szóló szabályt. Időközben a parlament úgy határozott, hogy fokozatosan felülvizsgálja a művészek garantált jövedelmét, és a pénzt hosszú távú ösztöndíjjá alakítja át.

Oroszországban a kiváló művészek pályázat útján egytől három évig részesülhetnek anyagi támogatásban, a legrangosabb állami elismerés birtokosainak nyugdíját havonta a szociális nyugdíj 330 százalékával pótolják ki.

TAKÁCS Magda