Idén lejár az ország első, középtávú oktatási stratégiája. Mint ismeretes, a kormány még 2012 októberében elfogadta a dokumentumot, ám érdemi megvalósításába jóval később kezdtünk bele. A stratégiai időszak félideje táján, 2015-ben sikerült ugyanis kidolgozni és elfogadni a stratégia megvalósítására vonatkozó cselekvési tervet. A megvalósítás azonban még így is meglehetősen rapszodikus módon zajlott, és bizony a tervidőszak vége felé egyre inkább láthatóvá vált, hogy a vaskos dokumentumban kitűzött, meglehetősen hurráoptimista célkitűzések jelentős hányada csak papíron valósult meg.

Így aztán tavaly be is indult egyfajta kapkodó pótcselekvés-sorozat, hogy mentsük a menthetőt, azaz a bőkezűen támogató külföldi adományozók és az oktatási reformot drága hitelekkel „támogató” Világbank felé valamit igazolni tudjunk abból, amire rengeteg pénzt kaptunk és költöttünk el.

Ami kimaradt, és ami benne sem volt

Magunk időről időre írtunk ezekről a jószerével elnagyoltan megkezdett, nem egy esetben rövid idő elteltével jobb napokra halasztott tevékenységekről, amelyek nyilvános kommunikációja viszont messze túlszárnyalta a szerény megvalósítást.

Ilyen volt pl. az egyetemi felvételit kiváltani hivatott országos érettségi vizsga (jobb napokra halasztása), az egy váltásban folyó, egész napos oktatás (tényleges helyett kísérleti jellegű) bevezetése, az óvodai iskola-előkészítő kötelezővé tétele hároméves kortól (amiben csupán a beharangozásig jutottunk el) stb.

Ugyanakkor a lázas reformtevékenység során megannyi ad hoc újdonság és meglepő fordulat tette színesebbé és izgalmasabbá az oktatásban érintettek életét, amelyeknek nyoma sincs a stratégiában, de valaki prioritássá emelte. Ilyen pl. a digitalizáció több fordulója. (Korábban is volt, de az újabb kori digitalizálás még 2010-ben indult, akkor az Idegenforgalmi és Távközlési Minisztérium minden előzetes felmérés és előkészítés nélkül az összes szerbiai iskolában felszerelt legalább egy digitális tantermet, amelyben az iskola nagyságától függően 20-30 diáknak egyidejűleg jutott egy-egy számítógép-állomás. Bár szabad becslés alapján az iskolák kb. egyharmadában, de lehet, hogy a felében be sem kapcsolták őket, ezek mára jószerével elavultak.)

De hasonló, forradalminak nevezett újdonság a duális oktatás is, amely voltaképpen a kétkezi munkákban érezhető égető szakmunkáshiányt lenne hivatott pótolni, ám nem tudott igazi áttörést elérni, függetlenül a svájci támogatásból érkező millióktól, sőt az ímmel-ámmal bekapcsolódó gazdasági társaságok hozzájárulásától.

Készül a (régi) új stratégia

Az oktatási tárca az új év első heteiben bejelentette, hogy az OECD Oktatási Bizottsága 2019 végén úgy értékelte, hogy a szerbiai oktatási stratégia száz százalékban megvalósult, így megteremtődtek a feltételek az új, 2030-ig szóló stratégiai dokumentum kidolgozásához.

Az oktatási miniszter a sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az új dokumentum szakaszosan készül. Az első félévben a közoktatásra, a harmadik negyedévben a felsőoktatásra vonatkozó, azt követően pedig a pénzügyi rész kerül sorra. Szeptemberre tervezik a nyilvános meghallgatást, októberre pedig a dokumentum elfogadását.

Az egészben a lényeg: minderre 110 millió eurót szánnak. Ebből 50 millió hitelt veszünk fel a Világbanktól és 60 millió eurót tesz hozzá a Nemzeti Beruházási Alap. Ennyi pénz láttán lázas tülekedés kezdődhetett a fazék körül, hiszen a már bejáródott érdekkörök mellett nyilván újak is sorba álltak.

Ami az újdonságokat illeti, az iskoláskor előtti oktatásban a hároméves kortól hat és fél éves korig tartó óvodai felkészítés átnyúlik az új tervidőszakra, és az oktatás kötelező részévé válik. Az általános iskolákban folytatódik az egy váltásban zajló, egész napos iskola projektje, aminek kezdeti eredményeivel „mindenki elégedett, mert a sok tanítási óra mellett sport és különmunka is van, tehát a gyerekeknek nincs szükségük magánórákra”. Továbbá enyhíteni fogják az oktatási szabványokat, hogy az egyes kimeneteli követelményekhez igazodjanak. A kisérettségit újratervezik, és nemzeti tesztelés fogja felváltani. Bővítik a tanári továbbképzési kapacitásokat, és „egy jó tantervre is nagy szükség van.”

A középfokú oktatásban az egész életen át tartó magas szintű tanulásra fektetjük a hangsúlyt – mondta Šarčević. – Középiskolásaink 80 százaléka semmilyen minőséget nem adott. Ezt fogja megváltoztatni a duális képzés. Ennek érdekében egy sor intézkedést kell tennünk, és figyelni, merre tart a világ. Némi növekedést mutat a gimnáziumba iratkozó diákok aránya (a korábbi 23 helyett 28%), de még mindig nem éri el a 40 százalékos stratégiai célt.

Aki vitatja

Dr. Ivan Ivić professzor, az első oktatási stratégia egyik vezető koordinátora élesen bírálta Šarčević miniszter sikernyilatkozatát. Szerinte „nemcsak nem valósult meg, amit terveztünk, de volt rá példa, hogy a kitűzött célokkal ellentétben cselekedtünk… Nem létezik semmilyen európai dokumentum, amely igazolná a stratégia teljesítését.”

A Politika napilap kérdésére, hogy ezt mivel tudná alátámasztani, Ivić professzor kijelentette: „A hatályos stratégia nem is említi a duális képzést, ami a jelenlegi hatalom fő vesszőparipája, és ellentétben áll a stratégia alaptörekvéseivel, amelyek az oktatás magasabb színvonalát és minőségét hangsúlyozzák.” Ezenkívül „nagy központosítás ment végbe, minden a miniszter kezébe került, ami szintén ellentétes a stratégia törekvéseivel, az ugyanis az intézmények autonómiájáért és az oktatás pedagógiai önállóságáért száll síkra”.

Az új stratégiai dokumentum pedig meglehetős titoktartás mellett készül. Még azt sem tudni pontosan, kik vesznek részt benne, és milyen szakmai kompetenciákat tudnak maguk mögött – nyilatkozta Ivić.

BERETKA Ferenc