Az Európai Unió támogatásával az Amity civil szervezet a belgrádi Ipsos Stratégiai Marketing Ügynökség közreműködésével Szerbia hat városában – többek között Újvidéken is – felmérést végzett, hogy a rendkívüli állapot idején milyen kihívásokkal néztek szembe az idősebb nők. (A rendkívüli állapotot március 15-én hirdették ki, és 53 napig tartott.) Intézkedéseket vezettek be a szabad mozgás korlátozására. Ezek elsősorban a 65 év felettiekre vonatkoztak, akiknek mozgásszabadságát szankciók fenyegetésével 35 napra felfüggesztették. Az egyedül élő idősek igen nehéz helyzetbe kerültek, különösen azok, akik mások gondozására és segítségére szorultak. A legtöbb szociális védelmi szolgáltatást felfüggesztették vagy korlátozták, csökkentették az egészségügyi szolgáltatásokat. A mozgás általános tilalma miatt a családtagok és gondozók nehezen tudtak segítséget és támogatást nyújtani az időseknek napi tevékenységük elvégzéséhez. A helyi humanitárius munkát a válságközpontok szervezték a veszélyeztetett csoportok bevonása nélkül. Hiányoztak olyan célzott és nemekre reagáló intézkedések, amelyek célja bizonyos kiszolgáltatott csoportok – köztük az idősek – mindennapi élettartalmának kielégítése volt. Korlátozott volt a hozzáférés a rendelkezésre álló segítségnyújtási formákhoz. Nyilvánvaló, hogy a rendkívüli állapotban a marginalizáció, a nemek közötti egyenlőtlenségek minden formája, amellyel az idősebb nők szembesültek, kifejezésre jutott.
A megkérdezettek többsége a következő problémákat említette:
– megalázottnak és értéktelennek érezte magát,
– elmulasztotta a családdal és barátokkal töltött időt és a normális életet,
– úgy érezte, hogy börtönben van.
Tíz százalékuknak a pénzhiány, 16 százaléknak a napi tevékenységek elvégzésében tapasztalt nehézségek jelentették a fő gondot. Néhány idős nő azt állította: megértette, hogy kockázati csoportba tartozik, és otthon ült annak érdekében, hogy ne legyen fertőzött. Voltak olyan idős nők is, akik megsértették a tilalmat, és alkalmanként sétáltak és vásároltak.
TAKÁCS Magda
