Több évtizeddel ezelőtt, amikor az akkori Jugoszlávia és a szintén akkori Magyar Népköztársaság között javultak a kapcsolatok, meglendült a kereskedelmi árucsere-forgalom, az ottani szerbekről és az itteni magyarokról a politikusok kijelentették, hogy ezek a kisebbségek hidat képeznek az országok közötti együttműködésben, azaz már a puszta létük is hozzásegít a jószomszédi viszonyok alakításában, építésében. A korabeli gyakori kétoldali tárgyalások szünetében aztán az egyik pártvezető vicces próbált lenni, és megjegyezte: „Figyelni és vigyázni kell a hídra, mert azon járni, közlekedni szoktak…”
Enyhíteni a feszültséget
A fenti anekdota a szerb–horvát kapcsolatok mai helyzete kapcsán jutott eszembe, hiszen két belgrádi miniszter is azzal a feladattal utazott Zágrábba az ortodox/pravoszláv karácsonyi ünnepekre, hogy megpróbálja enyhíteni a két ország közötti vitathatatlan feszültséget, javítsa az utóbbi időben szinte kitapinthatóan elmérgesedett viszonyokat. Az ezzel kapcsolatos utasításokat a kormánytagoknak nem a szerb miniszterelnök, hanem maga az államfő adta ki, amit Ivica Dačić kormányfőhelyettes és külügyminiszter, a delegáció vezetője, valamint Tomislav Žigmanov, a kisebbségügyi tárca vezetője is külön hangsúlyozott. A külpolitikai események követői képesek olvasni a sorok között, megértették az elnöki ukáz hátterét: Szerbia bizonyítani szeretné az Európai Unió vezetői előtt, hogy a jószomszédi kapcsolatok helyreállításának és javításának töretlen híve. Az ezzel kapcsolatos aggályok európai eloszlatása tehát az elsődleges cél, és ezt szolgálja az a gesztusértékű körülmény is, hogy a szerbiai horvátok vezetője lett a legújabb belgrádi kormányban a kisebbségi ügyekkel megbízott miniszter. Már az ő kinevezése is üzenet volt Zágráb és Brüsszel számára. Hogy ez valódi fordulat-e Szerbia külpolitikájában, vagy csupán újabb mutatvány, az csak a jövőben derül ki.
Tény, hogy pénteken, a horvátországi szerbek nemzeti tanácsának karácsonyi ünnepi fogadásán megjelent Andrej Plenković horvát miniszterelnök, Gordan Grlić Radman külügyminiszter és számos más politikus, ahogy a szerbiai küldöttségben is ott volt Tanja Miščević, az eurointegrációkkal megbízott szerbiai kormánytag. A szerb pravoszláv egyházat maga őszentsége, Porfirije pátriárka képviselte, aki korábban püspökként Zágrábban szolgált. A házigazda Milorad Pupovac, a horvátországi Szerb Nemzeti Tanács elnöke nevezte köszöntőjében aranyhídnak a két kisebbséget, a horvátországi szerbeket és a szerbiai horvátokat.
A szomszédság adott
Ha Dačić jelenlegi külügyminiszter (volt már kormányfő, parlamenti elnök és belügyminiszter is) memóriájával nincs baj, akkor nyilván emlékszik a kilencvenes évek elejére, az egykori Jugoszlávia véres széthullásának kezdeteire, az első puskalövésekre, a fegyveres összetűzésekre is. Igaz, hogy ő maga akkor csak pártjának szóvivője és az akkori párt- és államelnök közeli munkatársa, amolyan jobbkeze volt. Ha jó az emlékezete, talán egy kicsit kellemetlen lehetett ez a zágrábi vizit, hiszen Plenković kormányfő nyíltan beszélt az országát ért három évtizeddel ezelőtti agresszióról, megnevezve az agresszort is. Reagálásában a belgrádi vendég elmondta: „Több kérdésben nem értünk egyet, másképp látunk egyes dolgokat, nem vagyunk a legkedvesebbek egymás számára, de a szomszédságunk adott, ezért beszélgetnünk, tárgyalnunk kell egymással.” Diplomatikus beszéd, amely a kapcsolatok javítását igyekszik szolgálni. Más kérdés, hogy ugyanezt gondolja is, vagy csupán a betanult szöveget mondja, mert a múlttal is szembe kell majd nézni előbb vagy utóbb. Az mindenképpen reményre ad okot, hogy a vendéglátók nem hánytorgatták fel a három évtizeddel ezelőtti események egyik-másik, ma is hatalmi funkciót betöltő belgrádi politikus akkori szerepét a háborús történések, elsősorban a korabeli propaganda alakításában. A szóvirágokon, a diplomáciai fordulatokon túl az ugyanis valóban a két ország és a két nép tényleges és közös érdeke, hogy békében éljenek egymással, jó szomszédként viselkedjenek. Ebbe az irányba mutató jó jel lehet az is, hogy a hagyományos, Luca-pogácsaszerű karácsonyi nagy kalácsba rejtett, a horvátországi szerb származású Nikola Teslát ábrázoló új horvát fémpénzt Andrej Plenković kormányfő találta meg. Országa ugyanis január elseje óta tagja a schengeni övezetnek, és bevezette az eurót az eddigi fizetőeszköz, a kuna helyett. „Mindeközben Belgrádban csupán egy úszó étterem süllyedt el” – jegyezte meg a minap az egyik itteni humorista.
Egyszerre ennyire komoly és vicces is tud lenni ez az aranykor.
NÉMETH János
