Mindenkinek bátran ajánlom figyelmébe a Parkinson törvénye című könyvet. A szerző egyedi stílusban, sajátos iróniával (nyugodtan mondhatni: szarkazmussal) mutat rá a különböző társadalmi visszásságokra, és veszi fel a harcot saját eszközeivel a bürokrácia ellen. Elsősorban az angol társadalom furcsa jelenségeit pellengérezi ki, de megállapításai (szerintem) univerzálisak és örök érvényűek.

Az egyik fejezetben például azt fejtegeti, hogy ha egy cég, intézmény, szervezet stb. székhelye egy csillogó-villogó, erőt, hatalmat és gazdagságot sugárzó épület, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az elérkezett a hanyatlás időszakába. Mert (hogy a szerzőt idézzem): „…a tökéletes tervezés a hanyatlás tünete. Az izgalmas felfedezések vagy a fejlődés szakaszában nincs idő arra, hogy a tökéletes székhelyet megtervezzék. Ennek az ideje később jön el, mikor már minden fontos munkát elvégeztek. A tökéletesség, mint tudjuk, véglegesség; s a véglegesség halál.”

Állításának bizonyítására számos példát is felhoz és elemez, például a Szent Péter-bazilikát, a Nemzetek Palotáját vagy épp a Buckingham-palotát. A legmonumentálisabb példa azonban mindenképpen Újdelhi, a város, amelyet azért terveztek és építettek a gyarmatosító britek, hogy majd onnan irányítják a kontinensnyi országot. Aztán – nagyon-nagyon leegyszerűsítve – mire a város felépült, a britek ki is vonultak Indiából.

Azért tartom univerzálisnak a Parkinson-féle megállapításokat, mert a környezetünkben is könnyedén lehet találni példákat azok igazolására. Nekem kapásból kettő jut eszembe. Az egyik egyetlen napilapunk, a Magyar Szó, a másik a legfelsőbb szintű önigazgatási szervünk, a Magyar Nemzeti Tanács. Nem célja ennek az írásnak egyik intézmény tevékenységének sem a minősítése, mindenki szabadon összehasonlíthatja az akkori működésüket, amikor még szedett-vedett és hevenyészett irodákban dolgoztak, azzal az időszakkal, amely azóta tart, mióta megkapták a csillogó-villogó székhelyeiket Szabadkán – és levonhatja a neki tetsző következtetéseket.

És most olvasom, hogy „intézményesül a Tanyaszínház”.

Csak remélni tudom, hogy ez nem abban merül majd ki, hogy megkapja a maga csillogó-villogó székhelyét.

KÓKAI Péter