Túléltük mindkét keresztény karácsonyt és újévet, most már a 2021-es történéseknek kellene színre lépniük, azonban úgy merem értékelni, ismét megkezdődött a múltba fordulás legújabb időszaka.

Be kell ismernünk, mind az anyaországunkban, mind pedig Szerbiában az adott rendszerek igencsak messze állnak a demokratikusnak nevezhető berendezkedéstől, hiszen az egyik vezetői úgy határozzák meg, hogy illiberális kereszténydemokráciát „építenek”, a másik esetében még önmeghatározás sem létezik, hiszen az alkotmányban rögzített elnöki (prezindentális) demokráciát is sárba tiporják, miközben az államelnök magához ragadta minden kérdésben a döntéshozatali és a végrehajtói hatalmat, így mind a parlament, mind pedig a kormány a diktatúra biodíszletét képezik.

Sorkatonaság: igen, vagy nem?

Maradjunk először a szerbiai történéseknél. E pillanatban szinte minden a „vozsd” ellenőrzése alatt áll. Kivételt egyedül a fiatalok képeznek. Hiába igyekeznek az oktatás (és nevelés) rendszerével kordában tartani az új generációt, amikor a legtehetségesebbek – az internet segítségével – megismerkedhetnek mindazzal, ami a fejlett államokat megkülönbözteti a mi balkáni valóságunktól, így nem véletlen, hogy napról napra nő a külföldön tanuló középiskolásaink és egyetemistáink száma. Ennek következménye, hogy a hatalmat gyakorlók (bitorlók) a legutolsó mentsvárukhoz, a nemzetállamok és a szocialista/kommunista államok „hatékony” nevelési eszközéhez, a sorkatonaság újbóli bevezetésének javaslatához fordultak. Mindez azért is érdekes, mert ebben az évben ünnepeljük annak 500. évét, hogy megjelent nyomtatásban Niccolo Machiavelli egy kevésbé ismert műve, A háború művészete. Már fél évezrede is óriási vitát folytattak arról, hogy egy állam vagy egy fejedelem milyen katonasággal rendelkezzen: önkéntessel, zsoldossal, sorozottal (verbuválttal).

Érdemes elgondolkodni, milyen előnnyel járna egy ilyen intézkedés, ha a képviselőház elfogadná. Lényegtelen, hogy mennyi ideig tartana a sorkötelezettség, a fiatalok biztosan nem tudnák elsajátítani még a legegyszerűbb korszerű haditechnikai eszköz hatékony használatát sem. Úgyszintén biztos, hogy nem érdemes megtanulni a világban jelenleg használatos katonai doktrínákat, hiszen Szerbiában ilyen valami nincs is, mivel katonailag semleges országnak kiáltották ki. Mindebből csak egy dolog következhet, a besorozottak megtanulhatják és a gyakorlatban alkalmazhatják a feletteseiknek (azok parancsainak) való feltétel nélküli engedelmességet. Ami biztos, ha én fiatal lennék, ebből bizony nem kérnék, de bizton állítom, a fiatalok óriási többsége is hasonlóan vélekedik. A végeredmény borítékolható, környezetünkben megnövekedne a hadkötelezettség-ellenesség, a fiatalok pedig a retorziótól való félelmükben az eddiginél még nagyobb számban hagynák el a szülőföldjüket, vándorolnának külföldre.

Közellenség-e a sajtószabadság?

Szerbia foggal-körömmel küzd azért, hogy 2021-ben minél több fejezetet nyissanak meg az EU-hoz való csatlakozás feltételrendszeréből. Ezzel kapcsolatban a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is nyilatkozott a Vajdaság Ma internetportálon:

… Tudni kell, hogy szerbiai szinten elkészült a tájékoztatási stratégia, most fogadták el az akciótervet is, tehát van mihez viszonyítanunk, van mivel vitatkoznunk, főleg a tájékoztatás területén. Úgy gondoljuk, egy olyan stratégia született Szerbiában, tiltakozásunk ellenére, amely éppen a nemzeti tanácsoknak a tájékoztatásra vonatkozó hatáskörét próbálja megkérdőjelezni. Olyan alkotmányos jogokat próbál elvenni, amelyek nemcsak a tájékoztatást érintik, hanem csökkentik a nemzeti tanácsok hatásköreit is. Ezt nem engedhetjük meg! Mindezzel az úgynevezett szabad sajtó, a független média emberei próbálják sarokba kényszeríteni nemcsak a nemzeti tanácsokat, hanem magát a szerb kormányt is. Az európai uniós feltételeknek szeretne a kormány eleget tenni, de félő, hogy ezáltal a nemzeti tanácsok olyan helyzetbe kerülnek, amely már komoly veszéllyel jár…

Mivel igencsak ismerem Szerbia Alkotmányát, a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, a Magyar Nemzeti Tanács Alapszabályát és egyéb, e kérdéssel foglalkozó jogszabályt, kijelenthetem, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke csúsztat. Mindenkinek tudnia kell, hogy a felsorolt jogszabályokban sehol sem található, hogy a nemzeti tanácsokat egyetlenegy politikai szervezetnek (pártnak) kell létrehoznia, illetve még azt sem, hogy a tagság és a tisztségviselők csak onnan kerülhetnek ki. Magyarul, a jelenlegi állapot nélkülözi a demokrácia, azaz a pluralizmus minden ismérvét.

Nem akarok minden területet kivesézni, maradok egyedül a tájékoztatásnál. Egyetlenegy jogszabályban sem találtam még csak utalást sem arra, hogy egy nemzeti tanács hány napi- vagy hetilapot, mennyi rádió- vagy televízióadót nevezhet ki az egész nemzeti közösség számára kiemelt jelentőségűnek (anyaországi szóhasználattal: közszolgálatinak). Nem lenne szabad elfelejteni a tényeket sem, így következik egy nagyon fontos kérdés: Egy nemzeti közösség (kisebbség), amelynek létszáma már nem éri el a 200.000 egyént sem, megengedheti-e magának, hogy a felsoroltak esetében 1-1 közhasznú médiumtól többet alapítson? Igaz, a valósággal is szembe kell nézni, a most közhasznú médiumokat nem(csak) Szerbia költségvetéséből, hanem a magyar(országi) adófizetők forintjaiból összeállt eszköztömegből is pénzelik.

Nem kerülhetem meg azt sem, hogy idézzek egy rendelkezést a Magyar Nemzeti Tanács Alapszabályából (3. A Tanács közfelhatalmazásai és feladatai):

  1. szakasz

 (t)    pénzügyi lehetőségeihez mérten részt vesz az olyan intézmények, alapítványok és gazdasági társaságok munkájának finanszírozásában, melyeknek alapítója vagy társalapítója, illetve finanszírozza és társfinanszírozza a magyar intézményeknek és civil szervezeteknek oktatással, kultúrával, tájékoztatással és hivatalos nyelv- és íráshasználattal kapcsolatos programjait és projektjeit. 

Ezt csak azért iktattam be, mert a szöveg egyértelmű, azonban a gyakorlatban mindez nem valósult meg.

Különben megértem az MNT elnökének aggodalmát, hiszen az EU nem illiberális, ott még szentírásként tisztelik a liberális és a konzervatív demokráciát is, így nem jó szemmel nézik a „zsírosbödön” kisajátítását.

BALLA Lajos