A tanügyi dolgozók elégedetlensége nem új keletű, az elmúlt évekhez képest mégis meglepő és bátor lépésre szánták el magukat a reprezentatív szakszervezetek. E szöveg megírásakor még a hétfői sztrájknap előtt vagyunk, de viszonylag sok iskola jelentett be teljes munkabeszüntetést, ami jelen pillanatban szembemegy a törvényekkel. A 2013-as cikkely szerint a tanügyben biztosítani kell a sztrájk idején a „minimális munkafolyamatot”. Ez a gyakorlatban 30 perces órák megtartását jelenti, s az elmúlt években ezért is nem hallhattunk teljes munkabeszüntetésről. Csakhogy az oktatással megbízott minisztérium évek óta sérti meg a saját maga által is aláírt egyezményeket, így a törvény által garantált tiltakozási mód nem vezetett eredményhez. A szeptember 16-ára tervezett sztrájknap előtt szárnyra keltek olyan törvénymagyarázatok, miszerint adminisztrációs munkával is biztosítható a minimális munkafolyamat, de a Pravni portal jogásza szerint ez mégiscsak az órák részbeni megtartásával biztosítható. A fent jelölt cikkben arra is találunk jogi hivatkozást, hogy az óratartást megtagadó tanároknak vállalniuk kell akár az elbocsátás kockázatát is.

Mi volt az utolsó csepp a pohárban? 

A tanügy számos problémával küzd. Az évek óta tartó és egyre csak gyarapodó adminisztratív terhelés a tanárokon, az elszabaduló iskolai erőszak, a szaktanárok hiánya, a tanítási programok irracionális növelése és terhelése, a diákok egyre romló teljesítménye csak néhány a krónikus gondok közül. A tanárok bérezése folytonos téma, ami állandóan ellenséges hangulatot gerjeszt a tanügyben dolgozókkal szemben, mintha valamilyen telhetetlen társaság követelné állandóan a jussát. Az igazság viszont az, hogy a régióban is az utolsók között kullognak a tanári bérek Szerbiában, hogy Európához ne is hasonlítsuk azokat. A „nemzet napszámosa” jelenleg országos átlagfizetés alatti összeget visz haza, miközben ez a legiskolázottabb munkavállalói réteg. 2023 őszén a minisztérium arra kötelezte magát, hogy 2025. január 1-ig úgy korrigálja a tanárok bérét, hogy az elérje az országos átlagot. A minisztérium augusztusi bejelentésével, hogy 2025 januárjában 12%-ot emel a tanárok, és 8%-ot a tanításban közvetlenül részt nem vevő oktatási dolgozók bérén, kiderült, hogy a tavalyi kötelességvállalás már megint csak átverés. Ezekkel az emelésekkel ugyanis továbbra is messze elmaradnak a juttatások az országos átlagtól.

Oszd meg, és uralkodj!

A közéletben az oktatásban dolgozók bérét tematizáló időszakokban számtalan ellenséges megnyilvánulás tapasztalható a tanárokkal szemben. Régi a sztereotípia, miszerint 3 hónapos nyári szabadságnak örvendhetnek, hogy napi 4 órát dolgoznak, és nem tanítják meg a diákokat semmire. Azt azonban nehéz látni, hogy az ehhez hasonló vélemények a valóságban mennyire vannak jelen egy társadalomban. A sajtóból kiszűrődő véleménycunamikból már nehéz eldönteni, hogy az emberek véleményét tükrözik, vagy propaganda és hangulatkeltés céljából írják ezeket. Objektív attitűdvizsgálatokat pedig nemigen végeznek. Az azonban egy egészen tárgyilagos adat, hogy a fiatalok egyre kisebb arányban választanak tanári szakokat az egyetemen, sőt, egyes szakokra egyáltalán nem jelentkeztek diákok ebben a tanévben. Ez arról árulkodik, hogy ez a pálya mégsem olyan irigylésre méltó, ahogyan azt a sztereotíp felhangok sugallják. Másrészt ez a folyamat óhatatlanul a szakma elhígulásához vezet, szembe kell nézni a negatív szelekció következményeivel. Az árkok ásása a bérek megállapításával is zajlik. Az iskolai végzettség mentén megállapított kritériumok szerint az általános iskolai végzettséggel rendelkezők (többnyire a takarító személyzet) fizetése mindig is a minimálbér körül mozgott, de 15 évvel ezelőttig mindig fölötte volt. Azóta viszont csak bizonyos kiegészítésekkel éri el azt. Az egyetemi végzettség körülbelül háromszorosát jelentette a minimálbérnek, most már csak alig többet a másfélszeresénél. A januárra tervezett emelés pedig tovább növelné az igazságtalanságokat azzal, hogy a tanításon kívüli dolgozók iskolai végzettségtől függetlenül (például szakszolgálatok, titkárság) leminősülnek a tanárokhoz képest. A legnagyobb jóhiszeműség mellett is megállapítható, hogy belső konfliktusok gerjesztése lehet a cél.

Tanári lelkesedés on/off

Mindezen események árnyékában az idei év meglátásaim szerint mégis lendületesen indult. A frontot továbbra is tartják azok a tanügyi dolgozók, akik a nehézségek ellenére új aktivitásokat terveznek. Új módszereken törik a fejüket, igyekeznek lépést tartani a korral, olyan projekteket szerveznek, amelyekkel sok-sok plusz munka jár. Juttatás gyanánt viszont gyakran még a szakmai megbecsülés sem kíséri az erőfeszítéseket. A tanári kiégés jelei ugyanakkor szintén „kézzel tapintatóak”, hiszen továbbra is teljesíthetetlen elvárásokkal kell megküzdeni: úgy közvetíteni értékeket, úgy adni át tudást, hogy társadalmi szinten annak mind kisebb megbecsültsége van.

MENGYÁN PLETIKOSIĆ Ildikó pszichológus