Van valami hangulatváltás és szomorúság a tavaszban, holott ennek az évszaknak a boldogság érkezését kellene jelentenie – ezért találta ki az ember a tavaszi örömünnepeket, melyek a természet megújulását, a fény visszatértét dicsőítik. Tájainkon a legfontosabbak a farsang, a tavaszi nap-éj egyenlőség, a húsvét, a májusfaállítás, valamint a pünkösd, melyek a megtisztulást, a termékenységet és a közösségi örömöt szimbolizálják.

„Rendet tenni” mindenáron

Szerbiában semmi sem történik a szokásos rend szerint, még a természet rendjével is szembemegyünk, hát még a világ rendjével! Nevezhetjük ezt szokásjognak, tízparancsolatnak vagy jogállamnak, ami elirányítja az embereket egy bizonyos viselkedési forma felé, hogy működjön a társadalom. Ha nem így lenne, akkor az ököljognak nevezett szabályok irányítanának, amit anarchiának mond a jártasabb polgár.

Nos, itt Szerbiában jogállamnak becézik ezt az ököljogot. Választott (választatott) vezetőink most, úgy látszik, eldöntötték, hogy erőszakszervezeteikkel (rendőrség, katonaság, különleges alakulatok, bűnözőkből toborzott felfegyverzett emberek) „tesznek rendet”. Nem most kezdték, de most lendülnek bele igazán – Újvidék, Belgrád, hogy csak a legfrissebbeket említsem. 2026. február 16-áról meg 17-éről beszélek. Korábban is léptek fel brutálisan a rend őrei, de az, ami Újvidéken, majd egy napra rá Belgrádban történt, tiszta erőszak. Ezt már csak a tömegbe lövetés követheti, mint Iránban a közelmúltban. De ne fessük az ördögöt a falra!

Magyar–szerb és szerb–horvát kapcsolatok

Kezdjük talán Újvidékkel. Minden XIX. századi, szerb kultúrával meg tudománnyal kapcsolatos intézmény alapítása Magyarországhoz fűződött, mert akkor olyan volt a hatalmi megoszlás Európában. Belgrád akkor még a pasalik központja volt. 200 éve például a Szerb Matica alakult meg Pesten. Akkor még volt megértés a két nép között, meg ott volt Bécs is, amely korábban autonómiát adományozott a szerbeknek, mert 1848-ban jó oldalt választottak.

1862-ig sokat változott a helyzet, pedig nem sok idő telt el, a Független Horvát Állam megléte és a mai kor között pedig kereken 85 év. Azóta is ustaša mindenki, aki nem szerb nacionalista módon gondolkodik. Ustaša, külföldi bérenc meg gazfickó, áruló – se szeri, se száma a jelzőknek, amelyek még a parlamentben is elhangzanak. Igaz, volt ez ennél rosszabb is: 1928. jániusában a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban egy szerb nemzetiségű radikális népképviselő fegyvert rántott, és lelőtt három horvátot, akik közül kettő a helyszínen halt meg, egy pedig egy hónapra rá szenvedett ki.

Szerbia ma

Ma Szerbiában a rendőrség az utcákon kergeti az egyetemistákat vagy az arra tévedt személyeket, beviszi a rendőrállomásra, majd kiengedi őket – a megfélemlítés klasszikus példája. Mert tiltakoznak amiatt, hogy a Torkolati Parkban (Park na ušću) építkezni akarnak. A tiltakozók arra hivatkoznak, hogy ez a park fontos Belgrád ökoszisztémája miatt, a város egyik tüdőszárnya. Egyesek szerint ezzel a megtorlással a hatalom példát mutat, hogy milyen lesz a választási nap, ha valaki arra gondolna, hogy leváltja az aktuális hatalmat.

Az a bátor elnök, aki korábban nagy magabiztosan jelentette be, ő fogja megnyitni a Szerb Matica 200 éves emlékünnepségét, végül csak annyi tett, hogy pár nappal korábban bejelentés nélkül kora reggel elment Újvidékre, és megevett ott egy szendvicset.

Az újvidéki ünnepségre nem ment el, elutazott Indiába.

Minderről Goran Ješić az egyik televízióban vendégeskedve azt mondta: „Vučić gyűlöli Újvidéket, mint mindenkit, aki polgári módon, elfogulatlanul gondolkodik. Gyűlől mindenkit, akit nem tud megvenni, akinek van saját véleménye, aki egy ilyen társadalomban nem akar élni. Mert ez nem is társadalom, hanem bűnőzői közeg, drogdílerekkel meg korrupt rendőrökkel.“

Ješić volt Inđija legfiatalabb polgármestere, 2012-ben a vajdasági kormány alelnöke, mezőgazdasági titkára, majd 2016-ban országgyűlési képviselő lett. 2023-ban kilépett a Demokrata Pártból.

Együttműködés, vagy sem?

Az egyetemisták hallani sem akarnak a pártokkal való együttmüködésről, ami végzetes hiba lehet. Egyrészt, mert esetleges győzelmük során – erre nagy pénzben mernék fogadni – azonnal összevesznek, mert van közöttük szélsőjobbos, nacionalista, jobbközépen, középen vagy balközépen elhelyezkedő, balos és liberális is – őket összehozni egy kormányban nem művészet, hanem csoda lenne! Másrész az igazán ellenzéki pártok segíteni tudnának nekik minden tekintetben: szervezésben, ellenőrzésben, a veszélyekre való felhívásokban, a logisztika megszervezésében. Szóval ezek szerint ez nagy döntési hiba.

Žarko Korać professzor, akit vegtelenül becsülök a tudása és kimértsége miatt, azt mondta erre: példátlan követelmény ez Európában. Ő is kételkedik az egyetemistalista hatásában, mert a fiatalság nem elegendő program nélkül.

Most már legfeljebb bő egy évet kell várni arra, hogy kiderüljön, kinek van igaza.

ÖREG Dezső