A gyermek tömeg, de célpont is

A fiatalkorúak sérelmére elkövetett különféle visszaélések és erőszakos cselekmények, valamint a pedofília elképesztő eseteinek kései kiderülése újra és újra a figyelem középpontjába kerül nálunk is, másutt is a világban.

Két héttel ezelőtt ezeken a hasábokon már írtunk a témáról. Most ismét visszatérünk rá, mert újabb esetei jelentkeztek.

A pedagógusok szakszervezeti uniójára hivatkozva a Danas napilap a minap közölte: az Oktatásügyi Minisztérium kragujeváci iskolaügyi hivatala (školska uprava) e-mailben szólította fel az iskolákat, „készítsék fel a diákokat és szüleiket arra, hogy vegyenek részt” a Szent Vid napján (Vidovdankor) sorra kerülő katonai parádén, amelyen jelen lesz és minden bizonnyal beszédet mond az államfő és pártvezér.

Az értesítésben részletezik a helyszínre érkezés és a részvétel módját, továbbá egyértelműen kiolvasható belőle, hogy minden helyi iskola valamennyi diákjára vonatkozik. A negyedikesek és idősebb évfolyamok közösen, iskolai szervezésben vonulnak ki, míg „az első, második és harmadik osztályosok számára ajánlani kell, hogy szüleik kíséretében érkezzenek”.

A szakszervezet anélkül, hogy a rendezvény lényegét értékelte volna, „az ilyen jellegű mozgósítást nemcsak feleslegesnek, hanem a gyermekek szégyenteljes kihasználásának tartja, törvényellenes célokra.”

Ugyanakkor azt ajánlja a pedagógusoknak, hogy „június 28-án (ami egyébként Szerbiában a hivatalos tanévzáró napja – a szerző megj.) osszák ki a bizonyítványokat és okleveleket, a jutalmakat és dicséreteket, majd kívánjanak kellemes vakációt a tanulóknak”. Azután küldjék őket haza.

Mire önök e sorokat olvassák, a fenti rendezvény már lezajlott, és bizonyára az is kiderült, hogy vajon melyik irányba mozdultak el az események.

Ami elit, az is veszélyes lehet

A tehetséges fiatalok szakmai támogatásának egyik, ha nem „a” legjelentősebb intézménye Szerbiában a Petnica Kutatóállomás. Az európai szintű, UNESCO által is támogatott független intézet turnusonként 170 fiatalt tud fogadni, akik 10 korszerűen felszerelt laboratóriumban, mintegy 7500 négyzetméter területen és 40 ezer címszóval rendelkező könyvtárban, kiváló szakemberek irányításával tanulhatnak. Sokak számára rangot jelent oda eljutni, és értékes, új ismeretekkel hazatérni.

Most azonban egészen más dolgok miatt került reflektorfénybe a rangos intézmény. A Vreme hetilapban megjelent egy írás, amely arról szól, hogy a kutatóállomás egyik munkatársa hosszú éveken át (2003–2014 között) zaklatta az intézménybe érkezett kiskorú (vagy éppen csak nagykorúvá vált) lányokat. Különféle manipulációk, fenyegetés és zsarolás révén, esetenként alkohollal, sőt két alkalommal testi erővel rávette őket, hogy ruhátlanul fényképezkedjenek.

A hetilapban 5 hölgy nyíltan vallott a történtekről, de szerintük 20-nál is többen vannak, akik elmondták, hogy velük is megtörtént ilyesmi.

A kutatóállomás vezetősége már 2014-ben tudott az dologról, ám csak 2017-ben léptek közbe. Vigor Majić, az intézet köztiszteletnek örvendő igazgatója, aki évtizedeken át vezette a kutatóállomást, idén májusban visszavonult, de utólag elnézést kért az áldozatoktól. Ugyanezt megtette Nikola Božić újonnan kinevezett igazgató is.

A petnicai eset három körülménye meglehetősen egybeesik más, utólag napvilágra került hasonló esetekével. Ilyen például a legendás belgrádi színi tanoda, de a szintén utólag elhíresült budapesti Epipo-tábor ügye is. És mindhárom körülmény rendkívül tanulságos.

Az első az, hogy vajon miért kell akár évtizedekig várni, hogy egy-egy ilyen, évekig lappangó trauma oldódni kezdjen, és az áldozatok megszólaljanak. A másik, hogy mindhárom példa olyan, csak kevesek számára és nehezen elérhető, kifejezetten elit környezetben és közösségben zajlott, amely magasan felülemelkedett az átlagon, érdeklődés tekintetében pedig rendkívül vonzónak számít(ott), ahova önként vagy kifejezett szülői akaratra, nem ritkán komoly kapcsolatok révén, esetleg kiemelkedően magas egyéni teljesítménnyel lehetett bekerülni.

A harmadik körülmény mindegyik közül a legsúlyosabb: mindhárom esetben rendkívül népszerű, karizmatikus egyéniség, a gyermekek által fedhetetlennek vélt és feltétlen bizalmukat élvező felnőtt (nevelő, oktató, tanár) az elkövető.

A három körülmény vélhetően egymással is szoros összefüggésben áll, és erre számos kései utalást hallhattunk például a Visszatérés Epipóba c. film szereplőinek vallomásában.

Egyvalami azonban épp a késői megszólalásokból vált nyilvánvalóvá: a fiatal korban átélt erőszak, zaklatás és a visszaélések egyéb formái súlyos, olykor traumatikus hatással vannak az elszenvedőkre, amit, különösen akkor, ha egy eszményített, de feltétlen bizalmukkal csúnyán visszaélő felnőtt követ el, évekig, akár életük végéig súlyos teherként cipelnek – ezért a társadalom és minden ember kötelessége, hogy ezektől óvja és védje a gyermekeket.

A szivárvány alatt?

Az óriási vihart kavart és javában zajló magyarországi választási kampány egyik vezető témájává, sőt nemzetközi szinten is mind bonyolultabb üggyé vált, hogy az Országgyűlés elfogadta az új pedofilellenes törvénycsomagot, amely szigorúbb fellépést jelent a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményekkel szemben, és nem engedi az elévülésüket.

A hazai és a nemzetközi közvélemény egy része ugyanakkor azt állítja, hogy a módosítások „veszélyeztetik a gyermekek jövőjét”, és nehezményezi, hogy a törvény tiltja a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés vagy a biológiai nem megváltoztatásának népszerűsítését kiskorúak előtt.

A mocskolódásoktól sem mentes, a gyermekek védelmére és megóvására fittyet hányó vitában rendre összemossák a törvényt a melegellenes és LMBTQ-ellenes uszítással, megbélyegzéssel és félelemkeltéssel, és mindezek árnyékában gátlástalanul folyik a gyermekek kihasználása a politika arcátlan érdekeiért.

A gyermekek viszont nem választhatnak. Nekik ezt is el kell tűrniük. Vagy mégsem?

BERETKA Ferenc