Draginja Vlk nevét a napokban valószínűleg az is megtanulta, aki csak háttérzajként hallgat olykor híreket. A szerb képviselőház 33 éves honanyája, aki augusztus elsején ült be először parlamenti padba, azért került reflektorfénybe, mert azt találta mondani: megszámlálhatatlanul sok barátnője (!) és távolabbi rokona tette fel neki azt a kérdést, mi lenne annak a módja, hogy a szerb államfő örökös uralkodója legyen ennek az országnak.
Az ötletet a Szerb Haladó Párt idei választási listáján szereplő Bogdan Obradović teniszedző is felvetette pár hónappal korábban, ő még a parlamentet és a minisztériumokat is fölszámolta volna ezzel párhuzamosan.
Az ellenzéki politikusok persze rögtön farkast, neotitoizmust meg egypártrendszert kiáltottak, és bár a helyzet nem ennyire drámai, azért meglehetősen lehangoló: az, ami elhangzott, pontosan tükrözi a szerb államfő marionettrendszerének a lényegét, azt a közéleti légkört, amelyben élünk, és a politikai analfabéták arcpirító szervilizmusát. Az udvari pojácák vélhetően kéretlen talpnyalása olyan, mint a rezsim- és/vagy párthű hazai sajtó parancsoltból önkéntesre hízott cenzúrája – miattuk már egy elemi jó ízléssel megáldott politikus is kényelmetlenül feszeng a demokrácia díszletei közé emelt uralkodói trónján.
A politológus (!) végezettségű hölgy egy dologban nem tévedett: a szerb államfő már most is uralkodó egy olyan országban, amelyben a demokratikus intézmények már szinte csak papíron léteznek.
FEHÉR Rózsa
