Úgy tűnik, még nem vesszük kellő komolysággal figyelembe, hogy decemberben állítólag választások lesznek, ráadásul előrehozott rendkívüli választások. És ha valami rendkívüli, az bizony már nem akármi. A mi rendkívüli választásaink esetében ezt szó szerint is lehet érteni, mert valószínűleg minden a renden kívül lesz. Az előjelekből ítélve a várható győztest már előre sejtjük, ezért sokkal érdekesebb lesz odafigyelni a választási kampány érdekességeire, malackodásaira.
Az sem vitás, hogy ígérni sokkal könnyebb, mint kérni. Mert ha valamit kérünk, az egy kicsit kellemetlen, de ígérni lehet gondolkodás és szemrebbenés nélkül, az örök szerelemtől és hűségtől kezdve egészen a demokráciáig és a fizetésemelésig. Vegyünk is mindjárt egy időszerű és friss, választások előtti példát. Maga az elnök jelentgeti be már hónapok óta – noha a választások csak decemberben lesznek –, hogy a fizetéseket vagy a nyugdíjakat 5, majd 15, tehát összesen 20 százalékkal növelik. Az első 5 százalékos emelésre rövidesen sor kerül, a másikra, a 15 százalékosra pedig majd januárban. Tehát csak jövő februárban kapják meg a derék polgárok – amikor talán már nem is ér már annyit. De már a nyár elején kilátásba helyezték. Örülni és várakozni tehát valóban lehet, hónapokon át.
Ritkán tesszük fel (halkan) azt a kérdést, hogy miért és kit is választunk, és miért éppen most, ráadásul rendkívülien. Sajnos még mindig nem viszonyulunk kellő komolysággal a választásokhoz, ezért nincs is jogunk bírálni és szidni a hatalmi rendszert – hiszen mi választottuk. A választásokra költött eurómilliókról már nem is beszélünk, mint ahogyan azt sem vettük észre, hogy valamelyik nagyáruházban egy vagy két dinárral olcsóbb lett a kenyér.
És nem ártana talán azt is megállapítani vagy inkább megjegyezni, hogy rengetegszer szavaztunk, választottunk már – tehát komoly gyakorlatunk van. És mégis kijátszanak, átejtenek bennünket valamennyi szavazáskor vagy inkább a szavazás után. Úgy látszik, a választók gyakorlata még mindig kevés a szavaztatókéhoz viszonyítva.
NAGY Nándor