Kétségkívül meg kell szoknunk a korábban szokatlan, szinte alig elképzelhető dolgokat is, nemcsak a magánéletben és a mindennapok taposómalmában, hanem a közéletben, a szolgáltatásokban, a közösségi élet szinte minden területén. Ez is az egyik nyilvánvaló mellékhatása az ezrek életét kioltó és milliókét megnehezítő rejtélyes járványhullámnak. És amikor azt halljuk a hírekben, hogy a korábban drasztikus intézkedéseiről elhíresült Anglia, valamint más jelentős európai államok, például Franciaország, bejelentette a korlátozások teljes feloldását, elképzelni is nehéz, hogy vajon vissza tudunk-e még térni a „normális” élethez, vagy sem.

@kc = Ünneplés mértékkel vagy anélkül

A fentiek árnyékában múlt el nem kevésbé szokatlan módon a hivatalosan ugyan szekulárisnak (világinak, az egyháztól elkülönülőnek – a szerző megj.) mondott szerbiai közoktatás legnagyobb „szent ünnepe”, január 27.,  Szent Száva napja.

A multikulturális környezetekben egyébként is vegyes érzelmekkel fogadott, nagyon is egynemzeti és -vallású, kifejezetten ortodox szertartással megkoronázott iskolai és egyházi ünneplés számos helyen pazar bállal szokott zárulni. Legalábbis a korábbi években. Az estélyi ruhás, ékszersétáltató bálakat néhol előszeretettel próbálták „pedagógusbálként” hirdetni, de hamar kiderült, hogy ez a kettő semmiképp nem tud együtt járni. Hovatovább, a megjelentek között is főképp újgazdag vállalkozók és „vállalkozók”, (ön)kormányzati, közvállalati és más kiválóságok voltak, néhányuk oldalán esetleg felbukkant egy-egy tanító- vagy tanárnő – jó esetben feleségként.

Maga az ünneplés iskolai része – ha lehántjuk róla a vallási szertartást és az egyházi személyek jelenlétét (erre korábban „minisztériumi ajánlás is volt, de mára mélyen feledésbe merült) –, hagyományápoló művelődési rendezvényként még simán el is menne: iskolai kiállítással, ünnepi műsorral, az oktatás fontosságának, az intézmények szerepének, a hivatás jelentőségének népszerűsítésével stb.

Nagyon nehéz viszont megtalálni a mértéket az ünnepi alkalom és az ünnepelt személyiség köré építhető ideológiai és nemzeti hangsúlyokban, ami multikulturális környezetben érzékeny terület.

Idén a járvány miatt elvileg visszafogottabbnak kellett (volna) lennie az ünneplésnek mindenütt, sőt – miniszteri utasításra – még a Szent Száva-himnuszt sem az iskolai énekkarok énekelték, hanem hangfelvételről játszották le, de számos helyen, olykor nagyszámú meghívott és „magától értetődően” a pópa részvételével zavartalanul lezajlott. Mintha nem is egy világjárvány kellős közepében lennénk.

@kc = Hogy kellene munkával ünnepelni?

Január 27-e állami ünnep, vagy sem? Szülői körökben rendre felvetődik ez a kérdés, ha az iskolai védőszent napja nem hétvégére esik. Testvérhonlapunk okkal fel is vetette, hogy január 27-e, ami az idén csütörtökre esik, munkaszüneti nap a szerbiai általános és középiskolákban. A tanügyeseket leszámítva viszont a többiek munkával ünneplik Szent Száva napját, ami annyiból okozhat problémát, hogy azoknak a szülőknek, akik nem a tanügyben dolgoznak, erre a napra meg kell oldaniuk a gyerekük felügyeletét, kivéve, ha ők is kivesznek egy szabadnapot a munkahelyükön.

A helyzet kiválóan példázza a szerbiai oktatásirányítás kétarcúságát, amire többször is utaltunk. A hatályos szabályok (jelen esetben az iskolanaptár) ugyanis január 27-ét „školska slava”-ként definiálja (a „slava” vallási jellegű családi ünnep, az ünnepeltek számára munkaszüneti nap). Az iskolákban tanítási szünet van ugyan, de „munkával kell ünnepelni”. Ennek mikéntjét azonban sehol nem pontosították, olyannyira, hogy a „munkával ünneplés” a diákok túlnyomó többsége számára jószerével szabadnapot jelent, esetleg az ünnepi műsoron való részvételből áll.

A pedagógusok és a többi tanügyes ezzel szemben jócskán rádolgozik az ünnepre, ugyanis egy elvárható színvonalú ünnepi műsor, a kísérő rendezvények és a változó, de olykor jókora felhajtással megrendezett „slava” rengeteg előkészülettel jár, ugyanakkor csak érintőleges köze van a voltaképpeni alaptevékenységhez. Roppantul kíváncsi lennék, melyik (elsősorban a leginkább érintett városi) környezetben hogyan reagálnának az illetékesek (nem az iskolákra gondolok, mert azokra bármit rá lehet róni) egy olyan szülői követelésre, hogy pl. a napközis ellátást és a kisgyermekek felügyeletét ezen a napon is meg kell oldani. Bár azt hiszem, néhol erre is lehet példát találni. A mi környezetünkben általános gyakorlat, hogy ezen a napon a gyerekek többsége otthon marad. A járványhelyzet további indokot is szolgáltatott ehhez.

@kc = Helyettesítő kerestetik

Az utóbbit jócskán alátámasztja a hír, hogy újfent akut tanárhiánnyal küzdenek az iskolák. A Danas napilap a múlt héten körbejárta, mi a helyzet ezen a téren Szerbia nagyobb városaiban. És bár a hivatalos nyilvántartások igencsak kerülik, hogy a munkából kimaradó pedagógusok számát összesítsék és nyilvánosságra hozzák, hovatovább a hetilap munkatársai is olyan adatokhoz jutottak, hogy a tanárok szinte mindenütt „állják a sarat”, Vranjéban állítólag a járványteszten átesett diákok 97 százaléka pozitív eredményt mutatott – ez viszont a tanárokat is bajosan kerülhette el.

Bizonyára így van ez nálunk is, ha maga az oktatási államtitkár kénytelen „beugrókat” toborozni a maga felügyelte közösségi csoportokban.

Az egyik hozzánk sokkal közelebb eső község óvodáiban ennél még súlyosabb a helyzet. Minden nyolcadik-tizedik munkavállaló valamilyen járványügyi okra hivatkozva otthon maradt a munkából. Ehhez hasonló állapot korábban is volt. A munkaerőhiányt igen bizarr módon igyekeznek „kezelni”. A külterületi és települési óvodákban (tucatnyi ilyen működik az intézmény keretében), rendes munkájuk mellett az óvónőknek kell naponta többször szellőztetniük, fertőtleníteniük a helyiségeket és a berendezést, és mivel kisegítő munkaerő nélkül dolgoznak, mindeközben kénytelenek a gyermekeket felügyelet nélkül hagyni. Olykor még takarítaniuk is nekik kell. Újabban a városközponti csoportokban kiesett óvónők pótlását próbálják úgy megoldani, hogy a kültelki és falusi szülőket kérik fel arra, ha lehet, átmenetileg ne küldjék a gyermekeiket óvodába.

Amerika állítólag a lehetőségek országa. Sajtóhírek szerint ott már a szülőket is bevonták a helyettesítésbe. Számomra nehezen hihető, hogy a fentiek bármelyike is megoldás lehet. Lehet, hogy nincs igazam?

BERETKA Ferenc