Az önértékelés fontossága az iskoláinkban

Sokszor halljuk, hogy az oktatási intézményeinkben az oktatási tevekénységen kívül számtalan más, egyéb tevekénységgel is foglalkoznak a pedagógusaink, csapatokba (teamekbe) szerveződve végeznek tervező, de elemző munkát is. Egy ilyen tevékenység az iskolai önértékelés is.

Egészen pontosan az iskolai önértékelés célja az oktatás minőségének jobbá tétele, de lehetővé teszi az iskolák számára, hogy elemezzék saját munkafolyamataikat, azonosítsák az erősségeket és a gyengeségeket, és fejlesztési stratégiákat dolgozzanak ki a kiértékelt mutatók alapján. Az önértékelési folyamat iskolai lebonyolítása tehát elsősorban azért szükséges, hogy betekintést nyerjünk abba, milyen is az iskola, mik a jó oldalai, és melyik az a munkaterület, amelyet fejleszteni kell.

Szerbiában a kötelező iskolai önértékelést az elmúlt évtized oktatási reformja vezette be. Az önértékelési rendszer megvalósításának egyik legfontosabb lépése az oktatási rendszer alapjairól szóló törvény 2009-es elfogadása volt, ugyanis ez a törvény szabályozza a szerbiai oktatásszervezés alapvető kereteit, és új fogalmakat vezetett be, köztük a kötelező iskolai önértékelést az iskolai tevékenységek folyamatos jobba tétele céljából.

Hogyan szervezik meg az önértékelési folyamatot az iskolában? Az első lépés mindig az önértékelő csapat kiválasztása, amely először is meghatározza az értékelendő területeket. Nagyon fontos, hogy az iskola önértékelési tervet készítsen. Ehhez a folyamathoz különféle segédanyagok állnak rendelkezésre – a kézikönyvekben az önértékelési eljárás részletes leírása mellett az iskola teljes munkáját lefedő kulcsfontosságú területek is szerepelnek. Minden kulcsterületnek megvannak a saját értékelési területei, amelyek meghatározzák azokat a mutatókat, amelyek jellemzik az értékelendő tartalmakat és tevékenységeket. Az önértékelést a szerbiai iskolákban rendszerint időszakonként, az érintett oktatási intézmények iránymutatásaival és ajánlásaival összhangban végzik. Az önértékelések elvégzésének konkrét időkerete iskolánként eltérő lehet, de van egy meghatározott ciklus, amely rendszeres értékeléseket foglal magába – általában rendszeresen, például néhány évente végzik. Ez az Oktatási és Képzési Minőségértékelési Intézet vagy más releváns oktatási hatóság irányelvétől is függhet, így volt ez az idei tanév kezdetén is, amikor az Oktatási Minisztérium megküldte az iskoláknak a 2023/2024-es tanévre vonatkozó nevelő-oktató munka szervezésének és végrehajtásának útmutatóját. E dokumentum szerint minden iskola éves munkatervébe a terv készítői kötelesek voltak beépíteni az iskola munkájának önértékelését két területen: a tanulók támogatásának minősége és az ethosz (általános légkör az iskolában: tolerancia, közösségi érzés, jó interperszonális kapcsolatok, biztonságérzet, gondoskodás) területén. Az önértékelésre az első félévben kellett sort keríteni annak érdekében, hogy a tanulástámogatás és az ethosz fejlesztésére vonatkozó akcióterv már a második félév elején megvalósuljon.

Az iskolák gyakran egy meghatározott önértékelési ciklust követnek, amely magában foglalhat egy kezdeti önértékelést, majd a fejlesztési célok kitűzését, egy cselekvési terv végrehajtását, az előrehaladás nyomon követését és végül az elért eredmények értékelését. Az iskolák önértékelést végezhetnek a külső értékelésre való felkészülésként vagy a folyamatos minőségfejlesztési folyamat részeként is.

Az önértékelés megvalósításában az iskolai közösséget illeti meg a fő szerep. A tanárok kulcsszerepet játszanak a tanítás erősségei és gyengeségei azonosításában, elemezik a munkamódszereket, a tanítás hatékonyságát. Fontos szerepet játszik az intézmény menedzsmentje is, hiszen az iskola igazgatója és a vezetőség többi tagja felelős az önértékelési folyamat irányításáért. A folyamat során útmutatást és támogatást nyújthatnak az iskola foglalkoztatottjainak. Az adminisztratív feladatokat ellátó munkatársak részt vehetnek az iskolai környezetre vonatkozó adatgyűjtésben és információszolgáltatásban. Egyre gyakoribb a tanulók bevonása is az önértékelési folyamatba. Nézőpontjaik és visszajelzéseik értékes betekintést nyújthatnak az oktatás minőségébe és az iskolai élet mindennapjaiba. A szülőkkel való együttműködés is része lehet az önértékelési folyamatnak. A szülők tájékoztatást adhatnak arról, hogy az iskola hogyan kommunikál velük, milyen támogatást nyújt a tanulóknak és az iskolai élet egyéb vonatkozásairól.

Az önértékelés tehát több területen valósul meg, egyik kulcsfontosságú terület a tanítás és tanulás minősége – itt az oktatási módszerek eredményességét, a különböző pedagógiai megközelítések alkalmazását és az erőforrások felhasználását elemzik. Nem maradhat ki azonban a tanulói eredmények értékelése sem teszteken, osztályzatokon és egyéb szempontokon keresztül. Az éthosz az iskolai kultúra, légkör, iskolán belüli kapcsolatok területére vonatkozik, külön területen értékelik az együttműködést a szülőkkel és a helyi közösséggel, a tanárok folyamatos képzését és támogatását készségeik fejlesztésében, valamint a tanulók részvételét az iskolai tevékenységekben, a sportban, a művészetben és más tanórán kívüli tevékenységekben.

Ezek a területek gyakran az elsődleges fókuszpontok az önértékelés során, de az iskolák a sajátosságaikhoz és a prioritásaikhoz igazíthatják az értékelési folyamatot. Fontos kihangsúlyozni, hogy az önértékelési folyamat sikeres végrehajtásának kulcsa az átláthatóság, az összes érintett szereplő bevonása és a folyamatos nyomon követés.

Az önértékelés nem ér véget a kulcsterületek kiértékelésével: fontos, hogy a megszerzett adatokkal a résztvevőket megismertessük. A beszámolóknak tartalmazniuk kell azon tevékenységek javítására javasolt intézkedéseket is, amelyekben ez szükséges és prioritásnak bizonyult. Ezek az intézkedések segítik majd elő azt, hogy az intézmény az erősségeire építve enyhítse a gyengeségeit, és kiküszöbölhesse az esetleges negatív hatásokat.

GALGÓ FERENCI Andrea