Minden ősszel megnő a bűncselekmények száma Péterrévén

A közbiztonság helyzete évről évre visszatérő téma Péterrévén. A Tisza-parti településen a probléma valamelyest hangsúlyosabb, mint Vajdaság más településein. A bűncselekmények közül a lopás a leggyakoribb, de ez esetenként erőszakba is torkollik. Emellett sírrongálás és más bűntény is történt már. A kukorica és fokhagyma tonnaszám tűnik el a határból, az elhagyatott házakat pedig tégláról téglára lopják el. A faluban zajló bűnözés nemzetközi visszhangot is kapott, amikor Lajkó Félix hegedűjét ellopták.

A bűnelkövetők dolgát nagyban megkönnyíti, hogy a faluban két éve nincs rendőr, a közelmúltban kiépült közvilágítás pedig nem működik kifogástalanul. Annak ellenére, hogy az esetleges műszaki hibát az üzemeltetőnek elvileg záros határidőn belül orvosolnia kellene, a helyiek hiába jelentik a problémát, hosszú heteken át teljes utcaszakaszok maradnak sötétségben. A szóbeszéd szerint ez nem is műszaki, hanem anyagi okokra vezethető vissza.

Pecze Vince földjeiről évek óta tonnaszámra lopják a kukoricát. Olyan eset is volt, amikor a tolvajok „csak” letaposták a napraforgó-ültetvényét, amikor a szomszéd parcellájáról lopták a kukoricát, és ezzel okoztak kárt a gazdának.

– Ezek nem megélhetési bűnözők, ugyanis ipari mennyiségben lopnak. Mert ma, aki akar, talál munkát, és meg tud élni. A kilencvenes években sokkal nehezebb volt, mégsem loptak ennyit. A juhászaimat is megverték, lefújták paprikaspray-vel, a kutyákat pedig riasztóval zavarták el. A Tomos pumpa, amivel a híd alatt szivattyúztam a vizet, eltűnt. Hiába tettem bejelentést, a tettesek nem lettek meg. Bezzeg, ha nem világít a lámpa, vagy lejár a traktor műszakija, rögtön büntetnek. Ez is jogos, de szerintem a rendőrség ne csak a közlekedést ellenőrizze, amikor ennyire rossz a közbiztonság – panaszolta Pecze, aki elmesélte, néhány éve a moholi csőszök mismásolták el a birkáit, több mint százat.

– Szétszakadt a nyáj, az elkóborolt állatokat a moholi csőszök találták meg, és egy ottani gazdához zárták be – aki szintén birkákat tart –, de nem szóltak a rendőrségnek. Én is többször találtam már elkóborolt birkát, de sohasem csuktam az enyémek mellé, hanem elkülönítettem. Ha tudtam, hogy kié, akkor szóltam neki. Nekem viszont egy hét után szóltak, és először csak hetven birkát akartak visszaadni. Rendőrséggel és börtönnel kellett ijesztgetnem az illetőt, mire a maradékot is visszaadta. Mivel a pecellói rendőr birkái is nálam voltak, ő is jött velem, így végül a hiányzó jószágot a moholi gazda állományából pótoltuk. Sajnos, hiába lett ki a létszám, anyagi kár ért, mert az enyémek regisztrált állatok voltak, viszont amiket helyettük kaptam, azok nem, így ezekre nem kaphattam állami támogatást.

Pecze Vince hozzátette, valamikor két rendőr volt a faluban – a „Kis Bajszi” és a „Nagy Bajszi”, akik gyalog, kerékpárral vagy autóval járták a falut – és abban az időben a törvények is olyanok voltak, hogy senki sem mert lopni. A polgárok által néhány éve létrehozott járőrszolgálat is jól működött, szerinte ezt nem kellett volna megszüntetni.

Pecze birkáit Rehák Zoltán „Popeye” őrzi, akit legutóbb két hónapja támadtak meg:

– Este megvacsoráztam és lefeküdtem aludni. Arra lettem figyelmes, hogy ugatnak a kutyák. Egyszer csak valaki kopogtatott a bódén, és betoppant. Rögtön két pofont kaptam, beszorított a sarokba, és azt mondta, hogy nem érem meg a reggelt. Az arcát nem láttam, mert sötét volt. Fél óra után sikerült kiszabadulnom, és egy autót láttam, aminek le voltak oltva a lámpái, de biztos, hogy legalább két járművel jöttek, mert tizennégy birka tűnt el – mesélte a juhász.

Szécsi Imrét 2006 óta mintegy húsz alkalommal fosztották ki, legutóbb körülbelül egy hónapja. Az őt ért anyagi kár már megközelíti egy péterrévei ház értékét.

– Amikor a törvény még 15 ezer dinárban határozta meg a kis értékű lopás felső határát, akkor az elkövetők inkább kétszer jöttek, hogy beleférjenek a limitbe, emiatt sokszor feljelentést tenni sem volt érdemes. Sok mindenem eltűnt: birka, bárány, toll, vadászpuska, daráló, morzsoló, traktoralkatrészek stb. Utoljára nyolc sertést vittek el: öt kismalacot, egy nagy hízót és két süldőt. Nem tudom, hogy a rendőrök keze van-e megkötve, vagy összejátszanak a tolvajokkal, de furcsállom, hogy már rögtön úgy teszik fel a kérdést, hogy az embernek az az érzése, inkább a tolvajnak akarnak kedvezni. Azt kérdezték, hogy én hol voltam. Pedig nem én vesztem el, én megvagyok! Azt kellett volna kérdezniük, hogy az hol volt, ami elveszett. Az eltűnt jószág az istállóban volt, én pedig a dolgomat intéztem. Ha én is az istállóban lettem volna, akkor biztos nem tűnik el, de nem kötözhetem magamat az állatokhoz. Idős ember vagyok, elmondhatom, hogy a közbiztonság még soha nem volt ennyire rossz. Gyerekkoromban, ha apámtól csak egy libát elloptak, elég volt, hogy szólt a rendőrnek, és szinte azonnal megkerült a tettes és az állat is. A 2006 óta történt húsz esetből viszont egyetlen szöget sem kaptam vissza – panaszolta Szécsi, akivel egyszer még olyan is megesett, hogy egy csoport a nyílt utcán támadt rá, és megpróbálták elvenni a lovát a lovaskocsival és annak rakományával együtt.

Péterrévén nagyon sok jó ember él, csak kis hányadukkal van baj!

– Sajnos Péterréve nagyon sokszor a közbiztonság kapcsán kerül be a hírekbe, ennek egyáltalán nem örülök, mert ez alapvetően egy nagy és szép falu, rengeteg látnivalóval és sok jó emberrel. A lakosságnak csak kis százalékát teszik ki azok, akik bűnözésre adják a fejüket – mutatott rá Szabó Attila civil aktivista, a valamikori Őrszemek járőrszolgálat alapítója.

– Az ősz kezdetén és télen, amikor az éjszakák hosszabbodnak, a határból pedig elfogy a mozdítható érték, akkor a bűnözésből élők beszorulnak a faluba, és elkezdenek a házak körül garázdálkodni: október-november tájékán megindulnak a betörések, az embereknek pedig január-februárra már nagyon elegük lesz. Gyakorlatilag tíz éve ugyanez a forgatókönyv. 2012-ben odáig fajult a dolog, hogy nemcsak betörtek, de bántalmazták, kínozták is az áldozataikat. Az emberek már az ágyuk mellé készítették a vasvillát vagy a kisbaltát, és félő volt, hogy valami tragédia történik.

Ekkor döntöttek a járőrszolgálat megalapítása mellett?

– Igen. Őszintén, nekünk sem ez volt az álmunk. Az ember alapvetően nem vágyik arra, hogy hajnali három órakor kikeljen az ágyból, és a decemberi mínuszokban az utcán sétáljon három-négy másik barátjával, és közben bűnözőkkel találkozzon. De fiatalok voltunk, és szerettünk volna tenni a közbiztonságért. Sokan csatlakoztak, egy hónapon belül már százhúszan voltunk. Éjszakánként öt-tíz fős csapatokban jártunk. Ki gyalog, ki kerékpárral, ki pedig autóval. Akkor már sokan a piacra és a vasárnapi misére sem mertek elmenni, mert napközben is voltak betörések. Kilesték, hogy mikor mennek el otthonról az emberek, ezért napközben is járőröztünk. Több betörést sikerült megakadályozni, megesett, hogy az ablakon ugrott ki a betörő. Azokat is megfogtuk, akik a gabonatározónál lopták a műtrágyát.

Nem sokáig működött ez a kezdeményezés. Miért?

– 2012 választási év volt, így a szerb sajtó önbíráskodónak nevezett minket, a helyi magyar pártok pedig azzal vádoltak, hogy mi is politikai szervezet vagyunk. A százhúsz ember között nyilván akadt, aki egyik vagy másik pártnak tagja volt, de a tevékenységünk nem erről szólt! A járőrszolgálatot vegyesen szerbek, magyarok, mindenféle emberek alkották, és amikor hajnalban a hideg utcán sétáltunk, nem arról beszélgettünk, hogy kire kellene szavazni. Pásztor István, a VMSZ elnöke például szabadcsapatnak nevezett minket. Ez borzasztóan rosszulesett mindenkinek, mert alapvetően azt vártuk, hogy majd segítséget kapunk. Viszont a falu népe mellénk állt, és hiszem, hogy ez egy abszolút pozitív kezdeményezés volt. Nem követtünk el egyetlen bűncselekményt sem, sőt, amikor betörőt fogtunk, azonnal a rendőrséget értesítettük.

A rendőrök végül önökre csaptak le. Mi történt egész pontosan?

– A helyzet akkor kulminálódott, amikor a rendőrség razziát tartott Péterrévén. Közel húsz járművel, köztük tizenhárom terepjáróval és két rabszállítóval érkeztek, bevetési ruhában, kutyákkal. Az indoklás szerint az akció megelőző célból történt, és drogot kerestek a faluban. Bizonyára Péterrévén is élhet olyan személy, aki fogyaszt drogokat, ugyanakkor itt nem működnek droglaborok, és drogprobléma sincs. Úgyhogy gyakorlatilag ez egy megfélemlítő akció volt a rendőrség részéről. Végigjárták az összes szórakozóhelyet, mindenkit igazoltattak, volt, akinek közben a bordája is eltört. Az egyik helyi vendéglátóstól, akinek előző hétvégén verték szét a kocsmájában az illemhelyet, a rendőrök lefoglaltak egy baseballütőt, amit a pult alatt tartott. A híradásokban azután erre mondták azt, hogy találtak bűncselekmény elkövetésére alkalmas eszközt. Úgyhogy az egész akció jelzésértékű volt, hogy ne akarjuk átvenni a rendőrség szerepét. Pedig ilyesmi nem is állt szándékunkban! Volt egy megegyezés – de gyakorlatilag becsaptak minket. Megígérték, hogy megerősítik a péterrévei rendőrséget. Le is váltották a rendőrkapitányt, két rendőrt idehelyeztek, és felvettek nyolc embert az azóta csődbe ment részben önkormányzati, részben magánalapítású őrző-védő cégbe. Őket két hónapig alkalmazták, majd a választások után fizetés nélkül elbocsátották. A rendőrök is csak kezdetben járőröztek, később már nem. Azóta pedig bezárt a péterrévei rendőrség, két-három éve nincs már rendőr a faluban. A probléma viszont továbbra is fennáll, sőt súlyosbodik.

Az elkövetők személye ismert-e?

– Nem fogok kertelni. Péterrévén nagyszámú roma lakosság él, a bűncselekmények számottevő részét feltehetően ők követik el. De tudni kell, hogy a legnagyobb bűnözői banda, amely a határt fosztogatja, vajszőke magyarokból áll. Nekem a cigánysággal nincs semmi problémám, viszont tény, hogy a köreikben a szegénység és az egyéb szociális és neveltetési okok miatt ilyen problémák is felmerülhetnek. Lehet ezt tagadni, de aki itt él, tudja, hogy a bűnözésnek van egy ilyen aspektusa is. 2012 óta folyamatosan telepítik be Péterrévére a koszovói romákat, akiknek egy része muszlim vallású, a másik részük pedig ortodox, ők egymást sem igazán szeretik. Gyakorlatilag behoztak egy vallási-nemzeti gyűlöletet a faluba. Sok szerb család például miattuk nem Péterrévén járatja a gyerekét iskolába, hanem átviszi Moholra vagy Óbecsére. Idén már kérdésessé vált, hogy megnyitják-e a szerb osztályt. Emiatt talán a szerbek még nagyobb arányban elmennek a faluból, mint a magyarok.

Hogyan lehetne javítani a közbiztonságon?

– Nem hiszem, hogy a rendőrség ne akarná felderíteni az eseteket, de őket is korlátozzák úgy létszámban, mint anyagiakban és jogi lehetőségekben. Ők is parancsot teljesítenek, ha az autósokat kell ellenőrizniük, akkor nem fognak az utcán járőrözni. Viszont részben saját magunkon is múlik a biztonság. Például, ha az ember megy valahova, zárja be az ajtót. A műhelyből is könnyebben elviszik a motorfűrészt, ha annak ajtaja csak söprűnyéllel van kitámasztva, hiszen a tolvajnak még egy 200 dináros kínai lakattal is bajlódnia kell. Otthon nem kell pénzt tartani, számlát is lehet online fizetni. Egyre többen szerelnek fel kamerát vagy riasztórendszert. Ezzel is megelőzhető a baj. Aki teheti, kössön biztosítást, és figyeljünk oda egymásra. Fontos megjegyezni, hogy míg 2012-ben Pásztor István azt mondta ránk, hogy szabadcsapatok vagyunk, most, 2020-ban a VMSZ által irányított Magyarkanizsa községben gyakorlatilag ugyanarra a mintára alakult meg a faluőrség. Ez nálunk is megoldást jelentene. Emellett, ha lennének térfigyelő kamerák, vagy ha csak rendesen működne a közvilágítás, már az is sokat javítana a helyzeten.

A péterrévei közbiztonság kapcsán megkerestük Kiss Igort, az óbecsei képviselő-testület jelenlegi elnökét, a község korábbi szociális ügyeivel megbízott illetékest, és a rendőrséghez is intéztünk kérdéseket. Amennyiben érkezik válasz, azt az elkövetkező lapszámok egyikében közöljük.

TÓTH Imre