Próbavizsga élesben

Igaz, hogy már bő egy éve nincs rendes tanítás az általános iskolákban, illetékes helyen mégis konokul igyekeznek ennek ellenkezőjét igazolni. Erről tanúskodik a távoktatást tömjénező országos álláspont, nemkülönben az oktatást kísérő (és vélt eredményeit megmutatni igyekvő) tevékenységek iránti makacs ragaszkodás.

Gondolok itt elsősorban az országos versenynaptárra, amelynek túlzó és kockázatos megvalósítása esetleg a társszervező szakmai egyesületek elővigyázatosságának köszönhetően maradt elviselhető keretek között. Másodsorban pedig az általános iskolai záróvizsgára, amelynek milyenségéről ezeken a hasábokon már rengeteg alkalommal esett szó – és rengeteg kétely is elhangzott arról, hogy a jelenlegi formájában van-e bármilyen értelme, indokoltsága vagy haszna, hacsak azt a voltaképpen mesterséges stresszkeltést nem vesszük annak, ami a (nagy)városi elit középiskolák színvonalas és egyedi (például kétnyelvű, szaktantárgyi stb.) tagozataiba való bejutás okán ténylegesen terheli a nyolcadikosok és szüleik kisebb hányadának idegeit. Ezt könnyen ki lehetne váltani például azzal, hogy ezek esetében a tehetséggondozó tagozatokhoz hasonlóan a kisérettségi helyett felvételi vizsgát vezetnének be, netán megadnák a jogot, ad absurdum, köteleznék a középiskolákat, hogy túljelentkezés esetén maguk írassanak minősítő vizsgát. Bár az sem lenne ördögtől való, ha bizonyos iskolatípusok (pl. gimnáziumok) esetében olyan követelményrendszert alkalmaznának, amely hosszabb távon szavatolná, hogy a jövő értelmiségét a valóban felkészült, megfelelő kompetenciákkal és jó munkaszokásokkal bíró fiatalokból neveljük ki, akár annak árán is, hogy a jelenlegi férőhelyek számát a reálisan betölthetőre csökkentjük. Igaz, hogy így szembemennénk a stratégiai célkitűzéssel, hogy a gimnáziumokban továbbtanulók arányát irreálisan magasra, akár 40 százalékra növeljük, amit azon túl, hogy impozáns szám, jelen hazai viszonyaink között sem az igények, sem a lehetőségek, sem a feltételek nem igazolnak.

Ehhez ugyan jogszabály-módosítás kellene, ami a szerbiai jogalkotói gyakorlatban nem ritkaság, ellenben még a legalapvetőbb kormányzati szándék is hiányzik hozzá.

Online oktatás, tantermi próbavizsga

Így aztán a zilált és valós kimeneti teljesítményt foghíjasan nyújtó rövidített, vegyes vagy online oktatás a maga összes bája (mert valamilyen szinten rengeteg diák és tanár örül, ha nem kell folyton bejárni az iskolába) és nehézsége ellenére lázasan zajlik a felkészülés a júniusi kisérettségire.

Ennek jegyében a hétvégén megtartották a záróvizsga „éles” próbáját, ami a hivatalos minisztériumi álláspont szerint „a záróvizsga folyamatának hű szimulációja, ahol a tanulók, az osztályfőnök, az ügyeletes tanárok, a felügyelők és az iskola más alkalmazottai végigpróbálják az előírt vizsgafolyamatot, megismerik az érkezési időre és a szükséges felszerelésre vonatkozó, továbbá a záróvizsga előtt, alatta és utána érvényes eljárásokat és szabályokat, a vizsgahelyszínek előkészítését, a munka megszervezését és egyéb folyamatokat. A próbaérettségi célja, hogy a résztvevők ellenőrizzék, mennyire vannak jelenleg felkészülve a záróvizsgára, és min kell javítaniuk az elkövetkező időszakban.”

Lényeg a lényeg

Minden jel szerint április 19-én újraindul a – vélhetően kombinált – oktatás az iskolákban. A válságtörzs múlt heti enyhítő intézkedéseivel végre engedett az országos (és a hatalmi politika részéről érkező) erőteljes nyomásnak, és szélesre tárta a vendéglátóhelyek (kerthelyiségeinek) kapuját. Újfent hitet téve azon közkeletű és legfeljebb a retrográd felfogásúak számára ellentmondásos honi álláspont mellett, hogy a kávézók és italkimérések megnyitása „a gazdaság újjáélesztésének” legfőbb eleme. (A retrográd szemlélet szerint egész nap a kocsmában ülni ennek épp az ellentéte.)

Brankica Janković egyenlőségvédelmi ombudsman az RTS-nek elmondta, aggasztja őt, hogy a lényeg az, bemehetünk-e a vendéglátóhelyekre, és nem az, hogy mi lesz az iskolákkal. Beszélnünk kell arról, hogyan lehetne minél hamarabb visszahozni a gyerekeket az iskolába, hogyan lehetne továbbfejleszteni az oktatási rendszert. Az online tanítás rengeteg hiányosságot teremtett, amit pótolni kellene a gyermekek tudásában. Ez kihat a mentális egészségükre, elvesztették a rutinjukat, munkaszokásaikat, és emiatt egyenlőtlen helyzetbe kerületek. Az iskolában ugyanis nem csak ülnek és tanulnak – hangsúlyozta a biztos.

Különórákkal, vagy sehogyan?

A hétvégi próbaérettségit akár a visszatérés irányába tett első lépésnek is tekinthetjük. És bár a szülők és a pedagógusszervezetek egy része hangosan ellenezte a próbát, és ellenzi a záróvizsga megtartását is, erről hivatalos körökben egyelőre nemigen vesznek tudomást.

Mivel a jelenlegi zilált oktatás miatt sokan úgy vélik, külön felkészülésre van szükség a záróvizsga sikeres teljesítéséhez, megnőtt az érdeklődés a különórák iránt. Ennek jelentős költségei vannak (városi környezetben különösen). Újvidéken a kiscsoportos különórák olyan 800, az egyéniek 3000 dinárba is kerülhetnek, a 25 órás teljes felkészítő program díja pedig tantárgyanként 20 ezer dinár körül alakul. Valljuk be, sokak számára ez komoly kiadási tétel, és bizonyára rengeteg családban nem is jut rá. (Megjegyzem: nincs is rá szükség, hiszen a feladatlapokat némi odafigyeléssel bárki elfogadható szinten ki tudná tölteni. Az odafigyeléssel és a rendelkezésre álló idő alapos kihasználásával viszont évek óta súlyos gondok vannak.)

A múlt évben 8000 pedagógus petícióban követelte a záróvizsga teljes megszüntetését, idén a szakszervezeti unió hivatalosan már csak a harmadik, úgynevezett vegyes összetételű (kombinált) teszt kihagyását szorgalmazza.

Mivel jelenleg még az is bizonytalan, hogy a nyolcadikosok mikor és milyen formában térnek vissza a közvetlen oktatáshoz, arra sincs nagy esély, hogy az oktatásügyi minisztérium egyáltalán foglalkozzon a szakszervezeti követeléssel.

BERETKA Ferenc