Az idősebbek elleni erőszak széles körben elterjedt, és többnyire rejtett. Az öregedés nemi vonatkozásai azt mutatják, hogy a nők nagyobb mértékben vannak kitéve az erőszaknak, mint az idősebb férfiak. A kutatások megerősítik, hogy a nők 16 százaléka szenvedett el valamilyen erőszakot 65 éves kora után – állapította meg egy polgári egyesület idei kutatása.
Az idősek, különösen a nők, többnyire nem tesznek feljelentést az erőszakról, mert félnek, szégyenkeznek, vagy abból a meggyőződésből, hogy senki sem hisz nekik, vagy nem védi meg őket. Közel 30 százalékuk minden életkorban egyetért azzal, hogy a családon belüli erőszak magánügy, és a családon belül kell vele foglalkozni, míg 85 százalékuk úgy véli, hogy általában nagyon gyakori a partnerek, ismerősök vagy idegenek által elkövetett erőszak. Az Amity – a Barátság Ereje civil szervezet arra kéri az illetékes intézményeket, hogy következetesen alkalmazzák a jelenlegi jogszabályokat, reagáljanak minden bejelentésre, és megfelelően szankcionálják az elkövetőket.
Az idősekkel szembeni erőszak megelőzésére protokollokat kell elfogadni, konkrét intézkedéseket bevezetni a kiszűrésükre, és gyakorolni a szociális védelemből származó jogok ide vágó részét – mondja Nadežda Satarić, az említett civil szervezet vezetője. „Az erőszaknak nagyon sok fajtája létezik, nemcsak a kifejezett fizikai, hanem szóbeli és érzelmi is. Minden bántalmazás erőszaknak minősül, ami árt, félelmet vagy szükségtelen fájdalmat okoz az idős személynek. A legszomorúbb, hogy mindez sokszor egy olyan kapcsolaton belül történik, amelyben elvárható lenne a bizalom: hozzátartozók vagy ápolók, gondozók követik el. Megromlott fizikai, egészségügyi és mentális állapotuk miatt kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Különösen azok, akik családi és baráti kapcsolatok hiányában csak magukra számíthatnak…” – írja Fehérváry-Ménes Anna egyik cikkében, aki a folytatásban azt is taglalta, hogyan segíthetünk.
„Ha időskori bántalmazást észlelünk a környezetünkben, hallgassuk meg az áldozatot (sose hibáztassuk!), és a veszély mértékétől függően cselekedjünk: saját magunk is segítséget nyújthatunk például gyógyszer vagy étel beszerzésével. A súlyos vagy veszélyes helyzetet jelezzük a hatóságok felé is.
Az erőszak formái:
Szóbeli erőszak esetén az idős személyt sértegetik, gúnyolódnak vele, fenyegetik vagy kiabálnak vele.
Lelki bántalmazást jelent az önbizalom-rombolás, az önálló döntéshozatal megkérdőjelezése vagy megakadályozása.
Testi erőszak a lökdösés, rázás, megütés, késsel vagy fegyverrel fenyegetőzés. Ide tartozik az is, ha elveszik az idős ember gyógyszereit, őt bezárják valahová, vagy éppen kizárják valahonnan, éheztetik vagy szomjaztatják.
Gazdasági erőszakról akkor beszélünk, ha a bántalmazó nem engedi, hogy az áldozat rendelkezzen a saját pénzével, elveszi tőle az értékeit, a nyugdíját, és csak saját belátása szerint ad belőle. Ennek tipikus esete továbbá, ha a bántalmazó hitelt vesz fel az áldozat nevére, kifosztja, a saját nevére íratja az ingatlanját, végrendeletet írat vele, vagy egyedül rendelkezik a közös vagyon felett.
Elszigetelés történik, amikor a bántalmazó megszabja, hogy mit csinálhat az áldozat, kivel találkozhat, ki látogathatja meg. Ilyenkor előfordul, hogy az idős ember nem beszélget a családjával, nem utazhat el, esetleg még a telefonját és a kulcsait is elzárják tőle.
A gondozáshoz kapcsolódó erőszak sokféle módon megnyilvánulhat: például az elkövető a ráutalt áldozat gondozását elhanyagolja, elveszi tőle a szükséges gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket (mankó, kerekesszék, hallókészülék), büntetésből megtagadja tőle a kedvenc ételeit, tevékenységeit, vagy a megkérdezése nélkül kidobálja a holmiját.
Gyakran előfordul, hogy az idős ember nincs tisztában a jogaival, illetve nincs is tudatában annak, ami vele történik. Vagy azért nem szól, mert szégyelli, hogy ilyen helyzetbe került, esetleg éppen a saját hozzátartozója miatt. Bántalmazásra következtethetünk a viselkedéséből is. Ha fél, szorong, nyugtalan, visszahúzódó, elkülönülő vagy éppen haragos, dühös, érdemes utánajárni az okoknak. Gyanút válthat ki a gyakori baleset, vagy ha az érintett a sérülési nyomokról egymásnak ellentmondó kijelentéseket tesz, illetve a keletkezésükről valószerűtlen történeteket mesél. Ha riadt, engedelmes viselkedésű a partnerével, illetve gondozójával szemben, illetve tétovázik, titkolózik, kerüli a nyílt beszélgetést, vagy négyszemközti beszélgetésre nincs is lehetősége, akkor okkal gyanakodhatunk. Sokatmondó az is, ha az élet legapróbb kérdéseiben sem hozhat önálló döntést, illetve ha az indokoltnál nagyobb mértékű pénzügyi kontrollt gyakorolnak felette.
A problémát összességében tetézi, hogy a várható élettartam kitolódásával egyre növekszik az idősek száma: a 60 évesek vagy idősebbek száma a 2015-ös 900 millióhoz képest 2050-re 2 milliárdra fog növekedni az ENSZ előrejelzése szerint. Egy másik előrejelzés szerint 2050-re a mainál háromszor több, akár 150 millió demens is lehet a világon, ami azt jelenti, hogy meredeken növekedni fog az érzékeny, kiszolgáltatott, másokra utalt emberek száma, miközben az ellátásukra szolgáló rendszer már jelenleg is recseg-ropog. Pedig ahogy XVI. Benedek pápa mondta 2012-ben: „Egy társadalom, egy civilizáció minőségét az alapján is meg lehet ítélni, hogyan bánik az idősekkel, és milyen helyet biztosít számukra a közösségi életben. Aki helyet ad az időseknek, helyet ad az életnek! Aki befogadja az időseket, az befogadja az életet!” Figyeljünk rájuk fokozottan mi is, és ne csak ma!
Takács Magda összeállítása
